1Câteva zile mai târziu, Isus a venit din nou în Capernaum. Când s‑a auzit că este în casă, (Mat 9:1; Lu 5:17)2s‑au adunat atât de mulți oameni, încât nu mai rămăsese loc nici măcar în fața ușii. Isus le vorbea din Cuvânt.3Atunci au venit niște oameni care au adus la El un paralitic, purtat de patru dintre ei.4Fiindcă n‑au putut să‑l aducă la Isus din cauza mulțimii, ei au dat la o parte acoperișul casei[1] unde se afla Isus, au făcut o spărtură și au coborât pe acolo targa pe care era așezat paraliticul.5Văzând Isus credința lor, i‑a zis paraliticului: „Copile, păcatele îți sunt iertate!“6Unii dintre cărturarii care ședeau acolo se gândeau în inimile lor:7„De ce vorbește Acesta astfel? Blasfemiază! Cine poate ierta păcatele, în afară de singurul Dumnezeu?!“8Însă Isus, cunoscând imediat în duhul Său că ei gândeau astfel în ei înșiși, le‑a zis: „De ce gândiți astfel în inimile voastre?9Ce este mai ușor, a spune paraliticului: «Păcatele îți sunt iertate!» sau a spune: «Ridică‑te, ia‑ți targa și umblă!»?10Dar, ca să știți că Fiul Omului[2] are pe pământ autoritatea de a ierta păcatele, ție îți spun[3] – i‑a zis El paraliticului – (Dan 7:13)11ridică‑te, ia‑ți patul și du‑te acasă!“12El s‑a ridicat, și‑a luat imediat targa și a ieșit afară înaintea tuturor, așa că toți se minunau și Îl slăveau pe Dumnezeu, zicând: „N‑am mai văzut niciodată așa ceva!“
Chemarea lui Levi
13Isus a ieșit din nou lângă mare. Toată mulțimea a venit la El, iar El îi învăța. (Mat 9:9; Lu 5:27)14Plecând mai departe, El l‑a văzut pe Levi[4], fiul lui Alfeu, șezând la vamă[5] și i‑a zis: „Urmează‑Mă!“ El s‑a ridicat și L‑a urmat. (Mat 9:9; Mat 10:3)15În timp ce Isus lua masa în casa lui Levi, mulți vameși[6] și păcătoși[7] ședeau la masă[8] împreună cu El și cu ucenicii Lui; căci erau mulți care Îl urmau.16Văzând că Isus mănâncă împreună cu păcătoșii și cu vameșii, cărturarii fariseilor[9] le‑au zis ucenicilor Lui: – Mănâncă și bea împreună cu vameșii și cu păcătoșii?17Însă Isus i‑a auzit și le‑a zis: – Nu cei sănătoși au nevoie de doctor, ci bolnavii. Eu n‑am venit să‑i chem pe cei drepți, ci pe cei păcătoși.
Despre post
18Ucenicii lui Ioan și ai fariseilor obișnuiau să postească[10]. Ei s‑au apropiat și I‑au zis: – De ce ucenicii lui Ioan și ucenicii fariseilor postesc, iar ucenicii Tăi nu postesc? (Lev 16:29; Zah 7:5; Zah 8:19; Mat 9:14; Lu 5:33; Lu 18:12)19Isus le‑a răspuns: – Pot să postească nuntașii în timp ce mirele este cu ei? Atât timp cât îl au pe mire cu ei, nu pot să postească.20Însă vor veni zile când mirele va fi luat de la ei și atunci, în ziua aceea, vor posti.21Nimeni nu coase un petic de pânză nouă pe o haină veche. Altfel, umplutura trage din aceasta, cea nouă din haina veche, și ruptura se face mai rea.22Și nimeni nu toarnă vin nou în burdufuri vechi. Altfel, vinul va crăpa burdufurile, iar vinul și burdufurile vor fi distruse. Ci vinul nou se toarnă în burdufuri noi.
Isus, Domnul Sabatului
23Într‑o zi de Sabat, Isus trecea prin lanurile de grâu. În timp ce‑și croiau drum printre ele, ucenicii Lui au început să smulgă spice. (Mat 12:1; Lu 6:1)24Fariseii I‑au zis lui Isus: – Vezi, de ce fac ei ce nu este voie în ziua de Sabat?25El le‑a zis: – N‑ați citit niciodată ce a făcut David[11] atunci când a fost în nevoie și i s‑a făcut foame, atât lui, cât și celor ce erau cu el? (1 Sam 21:1)26Cum a intrat în Casa lui Dumnezeu, pe vremea lui Abiatar,[12] marele preot, și a mâncat pâinile prezentării, pe care nu este îngăduit să le mănânce decât preoții, și cum a dat și celor ce erau cu el? (1 Sam 21:1)27Apoi le‑a zis: – Ziua de Sabat a fost făcută pentru om, nu omul pentru ziua de Sabat!28Așa că Fiul Omului este Domn și al Sabatului.
1Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.2Erre olyan sokan gyülekeztek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét.3És odajöttek hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen vittek.4Mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek hozzá, megbontották annak a háznak fedelét, ahol ő volt, és rést törve, leeresztették az ágyat, amelyben a gutaütött feküdt.5Jézus pedig azoknak hitét látva, ezt mondta a gutaütöttnek: „Fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid.“6Néhányan az írástudók közül ott ültek, és szívükben így okoskodtak:7„Hogyan lehet, hogy ez ilyen káromlásokat szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten?“8És Jézus azonnal észrevette lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és mondta nékik: „Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?9Mi könnyebb, azt mondanom a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bűneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?10Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani – ezt mondta a gutaütöttnek:11Mondom néked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és eredj haza.“12Az pedig azonnal fölkelt és felvéve nyoszolyáját, kiment mindenkinek szeme láttára; úgyhogy mindenki elálmélkodott, és dicsőítette az Istent, ezt mondván: „Soha sem láttunk ilyet!“
Jézus elhívja Lévit
13És ismét kiment a tenger mellé, és az egész sokaság odament hozzá, és ő tanította őket.14És amikor továbbment, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és mondta neki: „Kövess engem.“ És ő felkelt, és követte őt.15És történt, hogy amikor Lévi házában asztalhoz ült, a vámszedők és bűnösök is sokan odaültek Jézussal és az ő tanítványaival, mivel sokan voltak, és követték őt.16És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondták a tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik.17És amikor ezt hallotta Jézus, ezt mondta nékik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.“
Jézus tanítása a böjtről
18János és a farizeusok tanítványai pedig böjtöltek. Odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mi az oka annak, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?“19Jézus pedig ezt mondta nekik: „Böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek.20De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokon a napokon.21Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára, máskülönben ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és még nagyobb szakadás lesz.22És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.“
Kalásztépés szombatnapon
23És történt, hogy Jézus szombatnapon a vetések közt ment át, és az ő tanítványai mentükben a kalászokat kezdték tépni.24Ekkor a farizeusok ezt mondták neki: „Íme, miért művelik azt szombatnapon, amit nem szabad?“25Ő pedig ezt mondta nekik: „Soha sem olvastátok, mit művelt Dávid, amikor szükséget szenvedett, és megéhezett társaival együtt?26Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idején, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?“27És mondta nekik: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.28Tehát az Emberfia a szombatnak is ura.“