1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet.20 Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
1To the choirmaster: according to Lilies. A Testimony. Of Asaph, a Psalm. Give ear, O Shepherd of Israel, you who lead Joseph like a flock. You who are enthroned upon the cherubim, shine forth. (2Móz 25,22; 1Sám 4,4; 2Sám 6,2; Zsolt 50,1; Zsolt 50,2; Zsolt 60,1; Zsolt 77,20; Zsolt 78,67; Zsolt 81,5; Zsolt 95,7; Zsolt 99,1)2Before Ephraim and Benjamin and Manasseh, stir up your might and come to save us! (4Móz 2,18; Zsolt 35,23; Zsolt 118,14; Zsolt 118,21)3Restore us,[1] O God; let your face shine, that we may be saved! (4Móz 6,25; Zsolt 4,6; Zsolt 60,1; Zsolt 80,19; Zsolt 85,4; JSir 5,21)4O Lord God of hosts, how long will you be angry with your people’s prayers? (Zsolt 59,5; Zsolt 74,10; Zsolt 79,5)5You have fed them with the bread of tears and given them tears to drink in full measure. (1Kir 22,27; Zsolt 42,3; Zsolt 102,9; Ézs 30,20)6You make us an object of contention for our neighbors, and our enemies laugh among themselves. (Zsolt 44,13)7Restore us, O God of hosts; let your face shine, that we may be saved! (Zsolt 80,3)8You brought a vine out of Egypt; you drove out the nations and planted it. (Zsolt 44,2; Ézs 5,1; Ézs 27,2; Jer 2,21; Jer 12,10; Ez 17,6; Mt 21,33; Mk 12,1; Lk 20,9)9You cleared the ground for it; it took deep root and filled the land. (Józs 24,12)10The mountains were covered with its shade, the mighty cedars with its branches.11It sent out its branches to the sea and its shoots to the River.[2] (Zsolt 72,8)12Why then have you broken down its walls, so that all who pass along the way pluck its fruit? (Zsolt 89,40; Ézs 5,5)13The boar from the forest ravages it, and all that move in the field feed on it. (Jer 5,6)14Turn again, O God of hosts! Look down from heaven, and see; have regard for this vine, (Ézs 63,15)15the stock that your right hand planted, and for the son whom you made strong for yourself.16They have burned it with fire; they have cut it down; may they perish at the rebuke of your face! (Zsolt 39,11; Zsolt 76,6; Ézs 33,12)17But let your hand be on the man of your right hand, the son of man whom you have made strong for yourself! (Zsolt 89,21)18Then we shall not turn back from you; give us life, and we will call upon your name! (Zsolt 71,20)19Restore us, O Lord God of hosts! Let your face shine, that we may be saved! (Zsolt 80,3; Zsolt 80,7)