1 Aszáf tanítása. &Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.
1A Maskil[1] of Asaph. Give ear, O my people, to my teaching; incline your ears to the words of my mouth! (Zsolt 49,1; Zsolt 50,1; Zsolt 50,7; Ézs 51,4)2I will open my mouth in a parable; I will utter dark sayings from of old, (4Móz 21,27; Zsolt 49,4; Mt 13,35)3things that we have heard and known, that our fathers have told us. (Zsolt 44,1)4We will not hide them from their children, but tell to the coming generation the glorious deeds of the Lord, and his might, and the wonders that he has done. (2Móz 12,26; 2Móz 13,8; 2Móz 13,14; 5Móz 11,19; Józs 4,6; Jób 15,18; Zsolt 78,11; Zsolt 78,32; Jóel 1,3)5He established a testimony in Jacob and appointed a law in Israel, which he commanded our fathers to teach to their children, (Zsolt 19,7; Zsolt 81,5; Zsolt 147,19)6that the next generation might know them, the children yet unborn, and arise and tell them to their children, (Zsolt 78,4; Zsolt 102,18)7so that they should set their hope in God and not forget the works of God, but keep his commandments; (Zsolt 77,12; Zsolt 105,45)8and that they should not be like their fathers, a stubborn and rebellious generation, a generation whose heart was not steadfast, whose spirit was not faithful to God. (2Móz 32,9; 2Móz 33,3; 5Móz 9,7; 5Móz 9,24; 5Móz 31,27; 2Kir 17,14; 2Krón 30,7; Jób 11,13; Zsolt 78,37; Jer 5,23; Ez 20,18)9The Ephraimites, armed with[2] the bow, turned back on the day of battle. (Zsolt 78,57)10They did not keep God’s covenant, but refused to walk according to his law. (2Kir 17,15)11They forgot his works and the wonders that he had shown them. (Zsolt 78,4; Zsolt 106,13)12In the sight of their fathers he performed wonders in the land of Egypt, in the fields of Zoan. (4Móz 13,22; Zsolt 72,18; Zsolt 78,43; Ézs 19,11; Ézs 19,13; Ez 30,14)13He divided the sea and let them pass through it, and made the waters stand like a heap. (2Móz 14,21; 2Móz 15,8; Zsolt 136,13)14In the daytime he led them with a cloud, and all the night with a fiery light. (Zsolt 105,39)15He split rocks in the wilderness and gave them drink abundantly as from the deep. (2Móz 17,6; Zsolt 78,20; Zsolt 105,41; Zsolt 114,8; Ézs 48,21)16He made streams come out of the rock and caused waters to flow down like rivers. (4Móz 20,8; 4Móz 20,10)17Yet they sinned still more against him, rebelling against the Most High in the desert. (5Móz 9,22; Zsolt 78,40; Zsolt 78,56; Ézs 63,10)18They tested God in their heart by demanding the food they craved. (5Móz 6,16; Zsolt 78,41; Zsolt 78,56; Zsolt 95,9; Zsolt 106,14; 1Kor 10,9)19They spoke against God, saying, “Can God spread a table in the wilderness? (2Móz 16,3; 4Móz 11,4; 4Móz 20,3; 4Móz 21,5; Zsolt 23,5)20He struck the rock so that water gushed out and streams overflowed. Can he also give bread or provide meat for his people?” (Zsolt 78,15)21Therefore, when the Lord heard, he was full of wrath; a fire was kindled against Jacob; his anger rose against Israel, (4Móz 11,1)22because they did not believe in God and did not trust his saving power. (Zsolt 78,8; Zsolt 78,32; Zsolt 78,37)23Yet he commanded the skies above and opened the doors of heaven, (1Móz 7,11; Mal 3,10)24and he rained down on them manna to eat and gave them the grain of heaven. (2Móz 16,4; Zsolt 105,40; Jn 6,31)25Man ate of the bread of the angels; he sent them food in abundance. (Zsolt 78,29; Zsolt 103,20)26He caused the east wind to blow in the heavens, and by his power he led out the south wind; (4Móz 11,31)27he rained meat on them like dust, winged birds like the sand of the seas; (1Móz 13,16; 1Móz 22,17)28he let them fall in the midst of their camp, all around their dwellings. (2Móz 16,13; 4Móz 11,31)29And they ate and were well filled, for he gave them what they craved. (4Móz 11,4; 4Móz 11,19; 4Móz 11,34)30But before they had satisfied their craving, while the food was still in their mouths, (4Móz 11,33; Jób 20,23)31the anger of God rose against them, and he killed the strongest of them and laid low the young men of Israel. (Zsolt 78,63; Ézs 10,16)32In spite of all this, they still sinned; despite his wonders, they did not believe. (4Móz 14,11; Zsolt 78,22)33So he made their days vanish like[3] a breath,[4] and their years in terror. (4Móz 14,29; 4Móz 14,35; 4Móz 26,64; Zsolt 39,5)34When he killed them, they sought him; they repented and sought God earnestly. (Hós 5,15)35They remembered that God was their rock, the Most High God their redeemer. (2Móz 15,13; 5Móz 32,4; 5Móz 32,15; 5Móz 32,31; Zsolt 74,2)36But they flattered him with their mouths; they lied to him with their tongues. (Ézs 29,13; Ézs 57,11; Ez 33,31)37Their heart was not steadfast toward him; they were not faithful to his covenant. (Zsolt 51,10; Zsolt 78,8)38Yet he, being compassionate, atoned for their iniquity and did not destroy them; he restrained his anger often and did not stir up all his wrath. (2Móz 34,6; 4Móz 14,20)39He remembered that they were but flesh, a wind that passes and comes not again. (1Móz 6,3; Jób 7,7; Jób 10,9; Zsolt 103,14)40How often they rebelled against him in the wilderness and grieved him in the desert! (Zsolt 78,17; Zsolt 78,56; Zsolt 106,14; Zsolt 107,11; Ef 4,30)41They tested God again and again and provoked the Holy One of Israel. (Zsolt 71,22; Zsolt 78,18)42They did not remember his power[5] or the day when he redeemed them from the foe, (Bír 8,34)43when he performed his signs in Egypt and his marvels in the fields of Zoan. (2Móz 4,21; 2Móz 7,3; 2Móz 11,9; Zsolt 78,12; Zsolt 105,27; Zsolt 106,22; ApCsel 7,36)44He turned their rivers to blood, so that they could not drink of their streams. (2Móz 7,17)45He sent among them swarms of flies, which devoured them, and frogs, which destroyed them. (2Móz 8,2; 2Móz 8,21)46He gave their crops to the destroying locust and the fruit of their labor to the locust. (2Móz 10,12)47He destroyed their vines with hail and their sycamores with frost. (2Móz 9,23)48He gave over their cattle to the hail and their flocks to thunderbolts. (2Móz 9,19)49He let loose on them his burning anger, wrath, indignation, and distress, a company of destroying angels. (2Móz 12,13; 2Móz 12,23; 2Sám 24,16)50He made a path for his anger; he did not spare them from death, but gave their lives over to the plague.51He struck down every firstborn in Egypt, the firstfruits of their strength in the tents of Ham. (2Móz 12,29; Zsolt 105,23; Zsolt 105,27; Zsolt 105,36; Zsolt 106,22; Zsolt 135,8; Zsolt 136,10)52Then he led out his people like sheep and guided them in the wilderness like a flock. (Zsolt 77,20)53He led them in safety, so that they were not afraid, but the sea overwhelmed their enemies. (2Móz 14,13; 2Móz 14,19; 2Móz 14,27; 2Móz 15,10)54And he brought them to his holy land, to the mountain which his right hand had won. (2Móz 15,17; Zsolt 68,16; Zsolt 74,2; Ézs 11,9; Ézs 57,13)55He drove out nations before them; he apportioned them for a possession and settled the tribes of Israel in their tents. (Józs 23,4; Zsolt 44,2; Zsolt 135,12; Zsolt 136,21; ApCsel 13,19)56Yet they tested and rebelled against the Most High God and did not keep his testimonies, (Bír 2,11; Zsolt 78,18; Zsolt 78,40)57but turned away and acted treacherously like their fathers; they twisted like a deceitful bow. (Zsolt 78,9; Hós 7,16)58For they provoked him to anger with their high places; they moved him to jealousy with their idols. (3Móz 26,30; 4Móz 25,11; 5Móz 7,5; 5Móz 7,25; 5Móz 12,2; 5Móz 12,3; 5Móz 31,29; 5Móz 32,16; 5Móz 32,21; Bír 2,12; 1Kir 11,7; 1Kir 12,31; Ez 20,28)59When God heard, he was full of wrath, and he utterly rejected Israel. (5Móz 3,26; Zsolt 78,62; Zsolt 106,40)60He forsook his dwelling at Shiloh, the tent where he dwelt among mankind, (Józs 18,1; 1Sám 4,11; Jer 7,12; Jer 7,14; Jer 26,6)61and delivered his power to captivity, his glory to the hand of the foe. (1Sám 4,21; Zsolt 63,2; Zsolt 96,6; Zsolt 132,8)62He gave his people over to the sword and vented his wrath on his heritage. (1Sám 4,10; Zsolt 78,59)63Fire devoured their young men, and their young women had no marriage song. (Zsolt 79,5; Zsolt 89,46; Jer 7,34)64Their priests fell by the sword, and their widows made no lamentation. (1Sám 4,11; Jób 27,15)65Then the Lord awoke as from sleep, like a strong man shouting because of wine. (Zsolt 35,23; Zsolt 73,20)66And he put his adversaries to rout; he put them to everlasting shame. (Zsolt 40,14)67He rejected the tent of Joseph; he did not choose the tribe of Ephraim, (Zsolt 80,1; Zsolt 81,5)68but he chose the tribe of Judah, Mount Zion, which he loves. (Zsolt 87,2)69He built his sanctuary like the high heavens, like the earth, which he has founded forever.70He chose David his servant and took him from the sheepfolds; (1Sám 16,12)71from following the nursing ewes he brought him to shepherd Jacob his people, Israel his inheritance. (1Sám 10,1; 2Sám 5,2; 2Sám 7,8; Zsolt 28,9)72With upright heart he shepherded them and guided them with his skillful hand. (1Kir 9,4; Zsolt 77,20; Zsolt 101,2)