1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
1To the choirmaster: according to Jeduthun. A Psalm of Asaph. I cry aloud to God, aloud to God, and he will hear me. (Zsolt 3,4; Zsolt 39,1; Zsolt 50,1)2In the day of my trouble I seek the Lord; in the night my hand is stretched out without wearying; my soul refuses to be comforted. (1Móz 37,35; Zsolt 20,1; Zsolt 50,15; Zsolt 63,6; Zsolt 86,7; Zsolt 143,6; Ézs 26,9; Ézs 26,16)3When I remember God, I moan; when I meditate, my spirit faints. (Zsolt 42,5; Zsolt 42,11; Zsolt 43,5)4You hold my eyelids open; I am so troubled that I cannot speak. (1Móz 41,8)5I consider the days of old, the years long ago. (5Móz 32,7; Zsolt 44,1; Zsolt 77,10; Zsolt 143,5; Ézs 51,9)6I said,[1] “Let me remember my song in the night; let me meditate in my heart.” Then my spirit made a diligent search: (Zsolt 4,4; Zsolt 42,8)7“Will the Lord spurn forever, and never again be favorable? (Zsolt 44,9; Zsolt 85,1)8Has his steadfast love forever ceased? Are his promises at an end for all time? (Róm 9,6)9Has God forgotten to be gracious? Has he in anger shut up his compassion?” (Ézs 49,15; Hab 3,2)10Then I said, “I will appeal to this, to the years of the right hand of the Most High.”[2] (Zsolt 118,15)11I will remember the deeds of the Lord; yes, I will remember your wonders of old. (Zsolt 77,5; Zsolt 105,5)12I will ponder all your work, and meditate on your mighty deeds. (Zsolt 9,11; Zsolt 90,16)13Your way, O God, is holy. What god is great like our God? (Zsolt 35,10; Zsolt 73,17)14You are the God who works wonders; you have made known your might among the peoples. (Zsolt 72,18; Zsolt 106,8)15You with your arm redeemed your people, the children of Jacob and Joseph. (2Móz 6,6; 5Móz 9,29; Zsolt 74,2)16When the waters saw you, O God, when the waters saw you, they were afraid; indeed, the deep trembled. (2Móz 14,21; Józs 3,15; Zsolt 114,3; Hab 3,10)17The clouds poured out water; the skies gave forth thunder; your arrows flashed on every side. (Zsolt 18,14; Zsolt 68,33)18The crash of your thunder was in the whirlwind; your lightnings lighted up the world; the earth trembled and shook. (Zsolt 18,7; Zsolt 97,4; Zsolt 104,7)19Your way was through the sea, your path through the great waters; yet your footprints were unseen.[3] (Zsolt 36,6; Hab 3,15)20You led your people like a flock by the hand of Moses and Aaron. (2Móz 13,21; 2Móz 14,19; Zsolt 78,52; Zsolt 80,1; Ézs 63,11)