1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.37 És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.
1To the choirmaster: according to Lilies. Of David. Save me, O God! For the waters have come up to my neck.[1] (Jób 22,11; Zsolt 32,6; Zsolt 45,1; Zsolt 69,14; Zsolt 130,1)2I sink in deep mire, where there is no foothold; I have come into deep waters, and the flood sweeps over me. (Zsolt 40,2; Zsolt 69,14; Zsolt 124,4)3I am weary with my crying out; my throat is parched. My eyes grow dim with waiting for my God. (5Móz 28,32; Zsolt 6,6; Zsolt 22,15; Zsolt 31,24; Zsolt 119,82; Zsolt 119,123; Ézs 38,14)4More in number than the hairs of my head are those who hate me without cause; mighty are those who would destroy me, those who attack me with lies. What I did not steal must I now restore? (Zsolt 35,7; Zsolt 35,19; Zsolt 38,19; Zsolt 40,12; Zsolt 59,3; Zsolt 109,3; Zsolt 119,161; Jn 15,25)5O God, you know my folly; the wrongs I have done are not hidden from you.6Let not those who hope in you be put to shame through me, O Lord God of hosts; let not those who seek you be brought to dishonor through me, O God of Israel. (Zsolt 25,2)7For it is for your sake that I have borne reproach, that dishonor has covered my face. (Zsolt 44,22; Jer 15,15)8I have become a stranger to my brothers, an alien to my mother’s sons. (Jób 19,13; Zsolt 31,11; Zsolt 38,11; Jn 1,11)9For zeal for your house has consumed me, and the reproaches of those who reproach you have fallen on me. (Zsolt 89,41; Zsolt 89,50; Zsolt 119,139; Zsolt 132,1; Jn 2,17; Róm 15,3)10When I wept and humbled[2] my soul with fasting, it became my reproach.11When I made sackcloth my clothing, I became a byword to them. (Jób 17,6; Zsolt 35,13)12I am the talk of those who sit in the gate, and the drunkards make songs about me. (1Móz 19,1; Eszt 2,19; Jób 30,9)13But as for me, my prayer is to you, O Lord. At an acceptable time, O God, in the abundance of your steadfast love answer me in your saving faithfulness. (Zsolt 32,6; Zsolt 109,4; Ézs 49,8; 2Kor 6,2)14Deliver me from sinking in the mire; let me be delivered from my enemies and from the deep waters. (Zsolt 69,1; Zsolt 69,2; Zsolt 144,7)15Let not the flood sweep over me, or the deep swallow me up, or the pit close its mouth over me. (4Móz 16,33; Zsolt 55,23)16Answer me, O Lord, for your steadfast love is good; according to your abundant mercy, turn to me. (Zsolt 25,16; Zsolt 63,3; Zsolt 106,45; Zsolt 109,21)17Hide not your face from your servant, for I am in distress; make haste to answer me. (Zsolt 18,6; Zsolt 27,9; Zsolt 102,2; Zsolt 143,7)18Draw near to my soul, redeem me; ransom me because of my enemies!19You know my reproach, and my shame and my dishonor; my foes are all known to you. (Zsolt 22,6; Zsolt 69,10; Zsid 12,2)20Reproaches have broken my heart, so that I am in despair. I looked for pity, but there was none, and for comforters, but I found none. (Jób 16,2; Zsolt 69,19; Zsolt 142,4; Ézs 63,5; Jer 15,5; Mt 26,37)21They gave me poison for food, and for my thirst they gave me sour wine to drink. (5Móz 29,18; Mt 27,34; Mt 27,48; Mk 15,23; Lk 23,36; Jn 19,29)22Let their own table before them become a snare; and when they are at peace, let it become a trap.[3] (Zsolt 23,5; Zsolt 35,4; Zsolt 109,6; Róm 11,9; 1Thessz 5,3)23Let their eyes be darkened, so that they cannot see, and make their loins tremble continually. (Ézs 6,10; Dán 5,6; Náh 2,10; Mt 13,14)24Pour out your indignation upon them, and let your burning anger overtake them.25May their camp be a desolation; let no one dwell in their tents. (Mt 23,38; Lk 13,35; ApCsel 1,20)26For they persecute him whom you have struck down, and they recount the pain of those you have wounded. (Jób 19,21; Ézs 53,4; Zak 1,15)27Add to them punishment upon punishment; may they have no acquittal from you.[4] (Neh 4,5)28Let them be blotted out of the book of the living; let them not be enrolled among the righteous. (2Móz 32,32; Ez 13,9; Lk 10,20; Fil 4,3; Zsid 12,23; Jel 3,5)29But I am afflicted and in pain; let your salvation, O God, set me on high! (Zsolt 20,1)30I will praise the name of God with a song; I will magnify him with thanksgiving. (Zsolt 28,7; Zsolt 34,3; Zsolt 50,14; Zsolt 50,23)31This will please the Lord more than an ox or a bull with horns and hoofs. (3Móz 11,3; Zsolt 50,13)32When the humble see it they will be glad; you who seek God, let your hearts revive. (Zsolt 22,26; Zsolt 34,2)33For the Lord hears the needy and does not despise his own people who are prisoners. (Zsolt 68,6)34Let heaven and earth praise him, the seas and everything that moves in them. (Zsolt 96,11; Zsolt 98,7; Zsolt 148,1; Ézs 44,23; Ézs 49,13)35For God will save Zion and build up the cities of Judah, and people shall dwell there and possess it; (Zsolt 51,18; Ézs 44,26)36the offspring of his servants shall inherit it, and those who love his name shall dwell in it. (Zsolt 37,29; Zsolt 102,28; Ézs 65,9)