1 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!6 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!
1To the choirmaster. Of David, for the memorial offering. Make haste, O God, to deliver me! O Lord, make haste to help me! (1Krón 16,4; Zsolt 38,1; Zsolt 40,13)2Let them be put to shame and confusion who seek my life! Let them be turned back and brought to dishonor who delight in my hurt!3Let them turn back because of their shame who say, “Aha, Aha!”4May all who seek you rejoice and be glad in you! May those who love your salvation say evermore, “God is great!”5But I am poor and needy; hasten to me, O God! You are my help and my deliverer; O Lord, do not delay! (Zsolt 141,1)