Zsolt 36

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.2  A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;3  Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.4  Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.5  Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.6  Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!7  Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!8  Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.9  Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.10  Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.11  Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.12  Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.13  Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

Zsolt 36

English Standard Version

from Crossway
1 To the choirmaster. Of David, the servant of the Lord. Transgression speaks to the wicked deep in his heart;[1] there is no fear of God before his eyes. (Zsolt 18,1; Róm 3,18)2 For he flatters himself in his own eyes that his iniquity cannot be found out and hated. (5Móz 29,19; Zsolt 10,3; Zsolt 49,18)3 The words of his mouth are trouble and deceit; he has ceased to act wisely and do good. (Zsolt 12,2; Jer 4,22)4 He plots trouble while on his bed; he sets himself in a way that is not good; he does not reject evil. (Zsolt 10,7; Zsolt 97,10; Péld 4,16; Ézs 65,2; Mik 2,1)5 Your steadfast love, O Lord, extends to the heavens, your faithfulness to the clouds.6 Your righteousness is like the mountains of God; your judgments are like the great deep; man and beast you save, O Lord. (Neh 9,6; Zsolt 71,19; Zsolt 92,5; Zsolt 104,14; Zsolt 145,9; Zsolt 145,15; Róm 11,33)7 How precious is your steadfast love, O God! The children of mankind take refuge in the shadow of your wings. (Ruth 2,12; Zsolt 31,19)8 They feast on the abundance of your house, and you give them drink from the river of your delights. (Zsolt 16,11; Zsolt 23,5; Zsolt 27,4; Zsolt 46,4; Zsolt 65,4; Ézs 25,6; Jer 31,12; Jel 22,1)9 For with you is the fountain of life; in your light do we see light. (Jer 2,13; Jn 1,9; Jn 4,10; Jn 4,14; Jn 5,26; ApCsel 26,18; 1Pt 2,9)10 Oh, continue your steadfast love to those who know you, and your righteousness to the upright of heart! (Zsolt 7,10; Zsolt 79,6; Jer 22,16; Gal 4,9)11 Let not the foot of arrogance come upon me, nor the hand of the wicked drive me away.12 There the evildoers lie fallen; they are thrust down, unable to rise. (Zsolt 1,5; Zsolt 94,4)