1 Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.
1Of David. Contend, O Lord, with those who contend with me; fight against those who fight against me! (2Móz 14,25; Ézs 42,13; Ézs 49,25)2Take hold of shield and buckler and rise for my help! (Zsolt 5,12; Zsolt 91,4)3Draw the spear and javelin[1] against my pursuers! Say to my soul, “I am your salvation!”4Let them be put to shame and dishonor who seek after my life! Let them be turned back and disappointed who devise evil against me! (Zsolt 35,26; Zsolt 40,14; Zsolt 69,22; Zsolt 70,2; Zsolt 71,13; Zsolt 83,17; Zsolt 109,6; Zsolt 129,5)5Let them be like chaff before the wind, with the angel of the Lord driving them away! (Jób 21,18)6Let their way be dark and slippery, with the angel of the Lord pursuing them! (Zsolt 73,18; Jer 23,12)7For without cause they hid their net for me; without cause they dug a pit for my life.[2] (Jób 18,8; Zsolt 7,15; Zsolt 69,4)8Let destruction come upon him when he does not know it! And let the net that he hid ensnare him; let him fall into it—to his destruction! (Ézs 47,11; 1Thessz 5,3)9Then my soul will rejoice in the Lord, exulting in his salvation. (Zsolt 9,14; Lk 1,47)10All my bones shall say, “O Lord, who is like you, delivering the poor from him who is too strong for him, the poor and needy from him who robs him?” (2Móz 15,11; Zsolt 51,8; Zsolt 71,19; Zsolt 86,8; Zsolt 89,6; Zsolt 89,8; Zsolt 113,5)11Malicious[3] witnesses rise up; they ask me of things that I do not know. (Zsolt 27,12)12They repay me evil for good; my soul is bereft.[4] (Zsolt 38,20; Zsolt 109,4; Jer 18,20; Jn 10,32)13But I, when they were sick— I wore sackcloth; I afflicted myself with fasting; I prayed with head bowed[5] on my chest. (4Móz 29,7; 1Kir 20,31; Jób 30,25; Zsolt 69,10; Zsolt 69,11; Mt 10,13; Lk 10,6)14I went about as though I grieved for my friend or my brother; as one who laments his mother, I bowed down in mourning. (Zsolt 38,6)15But at my stumbling they rejoiced and gathered; they gathered together against me; wretches whom I did not know tore at me without ceasing; (Jób 30,1; Jób 30,8; Jób 30,12)16like profane mockers at a feast,[6] they gnash at me with their teeth. (Jób 16,9; Zsolt 37,12; JSir 2,16)17How long, O Lord, will you look on? Rescue me from their destruction, my precious life from the lions! (Zsolt 22,20; Hab 1,13)18I will thank you in the great congregation; in the mighty throng I will praise you. (Zsolt 22,25)19Let not those rejoice over me who are wrongfully my foes, and let not those wink the eye who hate me without cause. (Zsolt 13,4; Zsolt 35,7; Zsolt 35,24; Zsolt 38,19; Zsolt 69,4; Zsolt 119,78; Zsolt 119,86; Péld 6,13; Péld 10,10; Jn 15,25)20For they do not speak peace, but against those who are quiet in the land they devise words of deceit.21They open wide their mouths against me; they say, “Aha, Aha! Our eyes have seen it!” (Zsolt 22,13; Zsolt 35,25; Zsolt 40,15; Zsolt 70,3)22You have seen, O Lord; be not silent! O Lord, be not far from me! (2Móz 3,7; Zsolt 10,1; Zsolt 28,1)23Awake and rouse yourself for my vindication, for my cause, my God and my Lord! (Zsolt 7,6; Zsolt 44,23; Zsolt 59,4; Zsolt 80,2)24Vindicate me, O Lord, my God, according to your righteousness, and let them not rejoice over me! (Zsolt 7,8; Zsolt 35,19)25Let them not say in their hearts, “Aha, our heart’s desire!” Let them not say, “We have swallowed him up.” (2Sám 17,16; Zsolt 35,21; JSir 2,16)26Let them be put to shame and disappointed altogether who rejoice at my calamity! Let them be clothed with shame and dishonor who magnify themselves against me! (Jób 8,22; Jób 19,5; Zsolt 35,4)27Let those who delight in my righteousness shout for joy and be glad and say evermore, “Great is the Lord, who delights in the welfare of his servant!” (Zsolt 34,3; Zsolt 40,16; Zsolt 70,4; Zsolt 149,4)28Then my tongue shall tell of your righteousness and of your praise all the day long. (Zsolt 51,14; Zsolt 71,8; Zsolt 71,15; Zsolt 71,24)