1 Sámuel 10 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett? 2 Mikor azért te most elmégy tõlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért? 3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort. 4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl. 5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és õk magok prófétálnak. 6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. 7 Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. 8 Most azért menj le én elõttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. 9 És lõn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltõl eltávozzék, elváltoztatá Isten az õ szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek. 10 És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke õ reá szálla, és prófétála õ közöttök. 11 És lõn, hogy mind azok, kik ismerték õt annakelõtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van? 12 És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az õ atyjuk? Azért lõn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van? 13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre. 14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És õ monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk. 15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel? 16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki. 17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz. 18 És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezébõl és mind amaz országok kezébõl, melyek sanyargatának titeket. 19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint. 20 És mikor elõállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors] [által] a Benjámin nemzetsége. 21 Akkor elõállatá a Benjámin nemzetségét az õ házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem találták meg. 22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé õ a holmik közé rejtõzék el. 23 Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé; 24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király! 25 Sámuel pedig elõadá a nép elõtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához. 26 Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala. 27 [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették õt és ajándékot nem vivének néki. Õ pedig olyan volt, mintha [semmit] [sem] hallott volna.

English Standard Version

from Crossway

Saul Anointed King

1 Then Samuel took a flask of oil and poured it on his head and kissed him and said, “Has not the Lord anointed you to be prince^[1] over his people Israel? And you shall reign over the people of the Lord and you will save them from the hand of their surrounding enemies. And this shall be the sign to you that the Lord has anointed you to be prince^[2] over his heritage. (5Móz 32,9; 1Sám 9,16; 1Sám 16,13; 2Sám 2,4; 1Kir 1,34; 1Kir 1,39; 2Kir 9,1; 2Kir 9,3; 2Kir 9,6; Zsolt 2,12; Zsolt 78,71)

5Móz 32,91Sám 9,161Sám 16,132Sám 2,41Kir 1,341Kir 1,392Kir 9,12Kir 9,32Kir 9,6Zsolt 2,12Zsolt 78,71

2 When you depart from me today, you will meet two men by Rachel’s tomb in the territory of Benjamin at Zelzah, and they will say to you, ‘The donkeys that you went to seek are found, and now your father has ceased to care about the donkeys and is anxious about you, saying, “What shall I do about my son?”’ (1Móz 35,19; 1Sám 9,3; 1Sám 9,5) 3 Then you shall go on from there farther and come to the oak of Tabor. Three men going up to God at Bethel will meet you there, one carrying three young goats, another carrying three loaves of bread, and another carrying a skin of wine. (1Móz 13,18; 1Móz 28,22; 1Móz 35,1; 1Móz 35,3; 1Móz 35,7; Bír 20,31)

1Móz 13,181Móz 28,221Móz 35,11Móz 35,31Móz 35,7Bír 20,31

4 And they will greet you and give you two loaves of bread, which you shall accept from their hand. 5 After that you shall come to Gibeath-elohim,^[3] where there is a garrison of the Philistines. And there, as soon as you come to the city, you will meet a group of prophets coming down from the high place with harp, tambourine, flute, and lyre before them, prophesying. (1Sám 9,12; 1Sám 10,10; 1Sám 13,3) 6 Then the Spirit of the Lord will rush upon you, and you will prophesy with them and be turned into another man. (4Móz 11,25; Bír 3,10; Bír 14,6; Bír 14,19; 1Sám 10,10; 1Sám 11,6; 1Sám 16,13; 1Sám 19,23)

4Móz 11,25Bír 3,10Bír 14,6Bír 14,191Sám 10,101Sám 11,61Sám 16,131Sám 19,23

7 Now when these signs meet you, do what your hand finds to do, for God is with you. (2Móz 4,8; Józs 1,5; Bír 6,12; Bír 6,17; Lk 2,12)

2Móz 4,8Józs 1,5Bír 6,12Bír 6,17Lk 2,12

8 Then go down before me to Gilgal. And behold, I am coming down to you to offer burnt offerings and to sacrifice peace offerings. Seven days you shall wait, until I come to you and show you what you shall do.” (1Sám 11,14; 1Sám 11,15; 1Sám 13,4; 1Sám 13,8)

1Sám 11,141Sám 11,151Sám 13,41Sám 13,8

9 When he turned his back to leave Samuel, God gave him another heart. And all these signs came to pass that day. 10 When they came to Gibeah,^[4] behold, a group of prophets met him, and the Spirit of God rushed upon him, and he prophesied among them. (1Sám 10,5; 1Sám 10,6) 11 And when all who knew him previously saw how he prophesied with the prophets, the people said to one another, “What has come over the son of Kish? Is Saul also among the prophets?” (1Sám 19,24; Mt 13,54; Jn 7,15) 12 And a man of the place answered, “And who is their father?” Therefore it became a proverb, “Is Saul also among the prophets?” (1Sám 10,11; Ézs 54,13; Jn 6,45) 13 When he had finished prophesying, he came to the high place. 14 Saul’s uncle said to him and to his servant, “Where did you go?” And he said, “To seek the donkeys. And when we saw they were not to be found, we went to Samuel.” (1Sám 9,4; 1Sám 14,50) 15 And Saul’s uncle said, “Please tell me what Samuel said to you.” 16 And Saul said to his uncle, “He told us plainly that the donkeys had been found.” But about the matter of the kingdom, of which Samuel had spoken, he did not tell him anything. (1Sám 9,20)

Saul Proclaimed King

17 Now Samuel called the people together to the Lord at Mizpah. (1Sám 7,5; 1Sám 11,15) 18 And he said to the people of Israel, “Thus says the Lord, the God of Israel, ‘I brought up Israel out of Egypt, and I delivered you from the hand of the Egyptians and from the hand of all the kingdoms that were oppressing you.’ (Bír 6,8; 1Sám 12,8) 19 But today you have rejected your God, who saves you from all your calamities and your distresses, and you have said to him, ‘Set a king over us.’ Now therefore present yourselves before the Lord by your tribes and by your thousands.” (Józs 24,1; 1Sám 8,7; 1Sám 8,19; 1Sám 12,12)

Józs 24,11Sám 8,71Sám 8,191Sám 12,12

20 Then Samuel brought all the tribes of Israel near, and the tribe of Benjamin was taken by lot. (Józs 7,14; Józs 7,16) 21 He brought the tribe of Benjamin near by its clans, and the clan of the Matrites was taken by lot;^[5] and Saul the son of Kish was taken by lot. But when they sought him, he could not be found. 22 So they inquired again of the Lord, “Is there a man still to come?” and the Lord said, “Behold, he has hidden himself among the baggage.” (1Sám 22,10) 23 Then they ran and took him from there. And when he stood among the people, he was taller than any of the people from his shoulders upward. (1Sám 9,2) 24 And Samuel said to all the people, “Do you see him whom the Lord has chosen? There is none like him among all the people.” And all the people shouted, “Long live the king!” (2Sám 16,16; 2Sám 21,6; 1Kir 1,25; 1Kir 1,39; 2Kir 11,12; 2Krón 23,11)

2Sám 16,162Sám 21,61Kir 1,251Kir 1,392Kir 11,122Krón 23,11

25 Then Samuel told the people the rights and duties of the kingship, and he wrote them in a book and laid it up before the Lord. Then Samuel sent all the people away, each one to his home. (5Móz 17,14; 1Sám 8,11) 26 Saul also went to his home at Gibeah, and with him went men of valor whose hearts God had touched. (1Sám 11,4) 27 But some worthless fellows said, “How can this man save us?” And they despised him and brought him no present. But he held his peace. (5Móz 13,13; 1Sám 2,12)