1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrõl neveztetett.2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;3 A nép után, mely ingerel engem szemtõl szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,4 Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,5 Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jõjj hozzám, mert szent vagyok néked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égõ tûz.6 Ímé, feliratott elõttem: nem hallgatok, csak ha elõbb megfizetek, megfizetek keblökben:7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem elõször jutalmokat keblökre.8 Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!10 És lesz Sáron nyájak legelõjévé, és Ákhor völgye barmok fekvõhelyévé népem számára, a mely engem keresett.11 Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrõl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim elõtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!14 Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,16 Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elõl.17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé.19 És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!20 Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendõs korában hal meg és a bûnös száz esztendõs korában átkoztatik meg.21 Házakat építnek és bennök lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.]24 És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam.25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az õ kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.
1I was ready to be sought by those who did not ask for me; I was ready to be found by those who did not seek me. I said, “Here I am, here I am,” to a nation that was not called by[1] my name. (Ézs 2,2; Ézs 18,7; Ézs 19,19; Ézs 19,25; Zak 14,16; Róm 10,20; Ef 2,12)2I spread out my hands all the day to a rebellious people, who walk in a way that is not good, following their own devices; (Róm 10,21)3a people who provoke me to my face continually, sacrificing in gardens and making offerings on bricks; (Ézs 1,29; Ézs 57,3; Ézs 66,17)4who sit in tombs, and spend the night in secret places; who eat pig’s flesh, and broth of tainted meat is in their vessels; (Ézs 66,17)5who say, “Keep to yourself, do not come near me, for I am too holy for you.” These are a smoke in my nostrils, a fire that burns all the day. (Ézs 1,31; Ézs 9,18)6Behold, it is written before me: “I will not keep silent, but I will repay; I will indeed repay into their lap (Zsolt 50,3; Zsolt 79,12; Jer 2,22; Jer 16,18; Jer 17,1)7both your iniquities and your fathers’ iniquities together, says the Lord; because they made offerings on the mountains and insulted me on the hills, I will measure into their lap payment for their former deeds.”[2] (2Móz 20,5; Ez 20,27; Mt 23,35)8Thus says the Lord: “As the new wine is found in the cluster, and they say, ‘Do not destroy it, for there is a blessing in it,’ so I will do for my servants’ sake, and not destroy them all. (Ézs 2,21; Ézs 17,6)9I will bring forth offspring from Jacob, and from Judah possessors of my mountains; my chosen shall possess it, and my servants shall dwell there. (Ézs 27,6; Ézs 37,31)10Sharon shall become a pasture for flocks, and the Valley of Achor a place for herds to lie down, for my people who have sought me. (Józs 7,26; Ézs 33,9; Ézs 35,2; Ézs 51,1; Hós 2,15)11But you who forsake the Lord, who forget my holy mountain, who set a table for Fortune and fill cups of mixed wine for Destiny, (Józs 24,20; Ézs 65,25; Ez 23,41; Jóel 3,17; 1Kor 10,21)12I will destine you to the sword, and all of you shall bow down to the slaughter, because, when I called, you did not answer; when I spoke, you did not listen, but you did what was evil in my eyes and chose what I did not delight in.” (Péld 1,24; Ézs 66,4; Jer 7,13)13Therefore thus says the Lord God: “Behold, my servants shall eat, but you shall be hungry; behold, my servants shall drink, but you shall be thirsty; behold, my servants shall rejoice, but you shall be put to shame; (Zsolt 22,26; Ézs 55,1)14behold, my servants shall sing for gladness of heart, but you shall cry out for pain of heart and shall wail for breaking of spirit. (Zsolt 5,11)15You shall leave your name to my chosen for a curse, and the Lord God will put you to death, but his servants he will call by another name, (5Móz 28,37; Ézs 62,2; Ézs 65,9; Jer 29,22; Zak 8,13)16so that he who blesses himself in the land shall bless himself by the God of truth, and he who takes an oath in the land shall swear by the God of truth; because the former troubles are forgotten and are hidden from my eyes. (5Móz 32,4; Ézs 43,18; Jer 4,2)
New Heavens and a New Earth
17“For behold, I create new heavens and a new earth, and the former things shall not be remembered or come into mind. (Ézs 66,22; 2Pt 3,13; Jel 21,1)18But be glad and rejoice forever in that which I create; for behold, I create Jerusalem to be a joy, and her people to be a gladness. (Jer 31,7)19I will rejoice in Jerusalem and be glad in my people; no more shall be heard in it the sound of weeping and the cry of distress. (Ézs 35,10; Ézs 62,5; Ézs 66,10; Jel 21,4)20No more shall there be in it an infant who lives but a few days, or an old man who does not fill out his days, for the young man shall die a hundred years old, and the sinner a hundred years old shall be accursed. (Péld 3,2; Préd 8,12)21They shall build houses and inhabit them; they shall plant vineyards and eat their fruit. (5Móz 28,30; Ez 28,26)22They shall not build and another inhabit; they shall not plant and another eat; for like the days of a tree shall the days of my people be, and my chosen shall long enjoy[3] the work of their hands. (Zsolt 92,12; Ézs 65,21)23They shall not labor in vain or bear children for calamity,[4] for they shall be the offspring of the blessed of the Lord, and their descendants with them. (5Móz 28,41; Zsolt 115,12; Ézs 49,4; Ézs 61,9)24Before they call I will answer; while they are yet speaking I will hear. (Zsolt 32,5; Dán 9,21)25The wolf and the lamb shall graze together; the lion shall eat straw like the ox, and dust shall be the serpent’s food. They shall not hurt or destroy in all my holy mountain,” says the Lord. (1Móz 3,14; Ézs 11,6; Ézs 11,9; Mik 7,17)