1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;2 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának.3 Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja.4 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?5 És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!6 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.7 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.9 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.11 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
Ézsaiás 64
English Standard Version
a Crossway1Oh that you would rend the heavens and come down, that the mountains might quake at your presence— (Bír 5,5; 2Sám 22,10; Zsolt 18,9; Zsolt 144,5; Mik 1,4)2[1] as when fire kindles brushwood and the fire causes water to boil— to make your name known to your adversaries, and that the nations might tremble at your presence! (Józs 2,9; Józs 2,10)3When you did awesome things that we did not look for, you came down, the mountains quaked at your presence. (2Móz 14,13; 2Móz 15,11)4From of old no one has heard or perceived by the ear, no eye has seen a God besides you, who acts for those who wait for him. (Zsolt 31,19; 1Kor 2,9)5You meet him who joyfully works righteousness, those who remember you in your ways. Behold, you were angry, and we sinned; in our sins we have been a long time, and shall we be saved?[2]6We have all become like one who is unclean, and all our righteous deeds are like a polluted garment. We all fade like a leaf, and our iniquities, like the wind, take us away. (Zsolt 90,5; Zsolt 90,6; Ézs 59,12)7There is no one who calls upon your name, who rouses himself to take hold of you; for you have hidden your face from us, and have made us melt in[3] the hand of our iniquities. (Ézs 43,22; Hós 7,7)8But now, O LORD, you are our Father; we are the clay, and you are our potter; we are all the work of your hand. (Ézs 29,23; Ézs 45,9; Ézs 45,11; Ézs 63,16; Róm 9,20; Róm 9,21)9Be not so terribly angry, O LORD, and remember not iniquity forever. Behold, please look, we are all your people. (Zsolt 74,1; Zsolt 74,2; Zsolt 79,8; Ézs 57,16)10Your holy cities have become a wilderness; Zion has become a wilderness, Jerusalem a desolation. (Neh 1,3; Neh 2,3)11Our holy and beautiful[4] house, where our fathers praised you, has been burned by fire, and all our pleasant places have become ruins. (2Kir 25,9; 2Krón 36,19; Zsolt 74,7; Hag 1,9; Hag 2,3)12Will you restrain yourself at these things, O LORD? Will you keep silent, and afflict us so terribly? (Ézs 42,14; Zak 1,12)