1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;2 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának.3 Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja.4 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?5 És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!6 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.7 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.9 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.11 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?
Ézsaiás 64
English Standard Version
from Crossway1Oh that you would rend the heavens and come down, that the mountains might quake at your presence— (Bír 5,5; 2Sám 22,10; Zsolt 18,9; Zsolt 144,5; Mik 1,4)2[1] as when fire kindles brushwood and the fire causes water to boil— to make your name known to your adversaries, and that the nations might tremble at your presence! (Józs 2,9)3When you did awesome things that we did not look for, you came down, the mountains quaked at your presence. (2Móz 14,13; 2Móz 15,11)4From of old no one has heard or perceived by the ear, no eye has seen a God besides you, who acts for those who wait for him. (Zsolt 31,19; 1Kor 2,9)5You meet him who joyfully works righteousness, those who remember you in your ways. Behold, you were angry, and we sinned; in our sins we have been a long time, and shall we be saved?[2]6We have all become like one who is unclean, and all our righteous deeds are like a polluted garment. We all fade like a leaf, and our iniquities, like the wind, take us away. (Zsolt 90,5; Ézs 59,12)7There is no one who calls upon your name, who rouses himself to take hold of you; for you have hidden your face from us, and have made us melt in[3] the hand of our iniquities. (Ézs 43,22; Hós 7,7)8But now, O Lord, you are our Father; we are the clay, and you are our potter; we are all the work of your hand. (Ézs 29,23; Ézs 45,9; Ézs 45,11; Ézs 63,16; Róm 9,20)9Be not so terribly angry, O Lord, and remember not iniquity forever. Behold, please look, we are all your people. (Zsolt 74,1; Zsolt 79,8; Ézs 57,16)10Your holy cities have become a wilderness; Zion has become a wilderness, Jerusalem a desolation. (Neh 1,3; Neh 2,3)11Our holy and beautiful[4] house, where our fathers praised you, has been burned by fire, and all our pleasant places have become ruins. (2Kir 25,9; 2Krón 36,19; Zsolt 74,7; Hag 1,9; Hag 2,3)12Will you restrain yourself at these things, O Lord? Will you keep silent, and afflict us so terribly? (Ézs 42,14; Zak 1,12)