1Ey Tanrı, susma, Sessiz, hareketsiz kalma!2Bak, düşmanların kargaşa çıkarıyor, Senden nefret edenler boy gösteriyor.3Halkına karşı kurnazlık peşindeler, Koruduğun insanlara dolap çeviriyorlar.4‹‹Gelin, bu ulusun kökünü kazıyalım›› diyorlar, ‹‹İsrail'in adı bir daha anılmasın!››5Hepsi sözbirliği etmiş, düzen kuruyor, Sana karşı anlaşmaya vardı:6Edomlular, İsmaililer, Moavlılar, Hacerliler,7Geval, Ammon, Amalek, Filist ve Sur halkı.8Asur da onlara katıldı, Lutoğulları'na güç verdiler. Sela9Onlara Midyan'a, Kişon Vadisi'nde Sisera'ya ve Yavin'e yaptığını yap:10Onlar Eyn-Dor'da yok oldular, Toprak için gübreye döndüler.11Onların soylularına Orev ve Zeev'e yaptığını, Beylerine Zevah ve Salmunna'ya yaptığını yap.12Onlar: ‹‹Gelin, sahiplenelim Tanrı'nın otlaklarını›› demişlerdi.13Ey Tanrım, savrulan toza, Rüzgarın sürüklediği saman çöpüne çevir onları!14Orman yangını gibi, Dağları tutuşturan alev gibi,15Fırtınanla kovala, Kasırganla dehşete düşür onları!16Utançla kapla yüzlerini, Sana yönelsinler, ya RAB.17Sonsuza dek utanç ve dehşet içinde kalsınlar, Rezil olup yok olsunlar.18Senin adın RAB'dir, Anlasınlar yalnız senin yeryüzüne egemen en yüce Tanrı olduğunu.
Mezmur 83
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Ének; Aszáf zsoltára.2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,19 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön.