1Ey Tanrı, neden bizi sonsuza dek reddettin? Niçin otlağının koyunlarına karşı öfken tütmekte?2Anımsa geçmişte sahiplendiğin topluluğu, Kendi halkın olsun diye kurtardığın oymağı Ve üzerine konut kurduğun Siyon Dağı'nı.3Yönelt adımlarını şu onarılmaz yıkıntılara doğru, Düşman kutsal yerdeki her şeyi yıktı.4Düşmanların bizimle buluştuğun yerde kükredi, Zafer simgesi olarak kendi bayraklarını dikti.5Gür bir ormana Baltayla dalar gibiydiler.6Baltayla, balyozla kırdılar, Bütün oymaları.7Ateşe verdiler tapınağını, Yerle bir edip kutsallığını bozdular Adının yaşadığı konutun.8İçlerinden, ‹‹Hepsini ezelim!›› dediler. Ülkede Tanrı'yla buluşma yerlerinin tümünü yaktılar.9Artık kutsal simgelerimizi görmüyoruz, Peygamberler de yok oldu, İçimizden kimse bilmiyor ne zamana dek...10Ey Tanrı, ne zamana dek düşman sana sövecek, Hasmın senin adını hor görecek?11Niçin geri çekiyorsun elini? Çıkar sağ elini bağrından, yok et onları!12Ama geçmişten bu yana kralım sensin, ey Tanrı, Yeryüzünde kurtuluş sağladın.13Gücünle denizi yardın, Canavarların kafasını sularda parçaladın.14Livyatan'ın başlarını ezdin, Çölde yaşayanlara onu yem ettin.15Kaynaklar, dereler fışkırttın, Sürekli akan ırmakları kuruttun.16Gün senindir, gece de senin, Ay[1] ve güneşi sen yerleştirdin,17Yeryüzünün bütün sınırlarını sen saptadın, Yazı da kışı da yaratan sensin.18Anımsa, ya RAB, düşmanın sana nasıl sövdüğünü, Akılsız bir halkın, adını nasıl hor gördüğünü.19Canavara teslim etme kumrunun canını, Asla unutma düşkün kullarının yaşamını.20Yaptığın antlaşmayı gözönüne al, Çünkü ülkenin her karanlık köşesi Zorbaların inleriyle dolmuş.21Düşkünler boynu bükük geri çevrilmesin, Mazlumlar, yoksullar adına övgüler dizsin.22Kalk, ey Tanrı, davanı savun! Anımsa akılsızların gün boyu sana nasıl sövdüğünü!23Unutma hasımlarının yaygarasını, Sana başkaldıranların durmadan yükselen patırtısını!
Mezmur 74
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Aszáf tanítása. &Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!