1Tanrı gerçekten İsrail'e, Yüreği temiz olanlara karşı iyidir.2Ama benim ayaklarım neredeyse tökezlemiş, Adımlarım az kalsın kaymıştı.3Çünkü kötülerin gönencini gördükçe, Küstahları kıskanıyordum.4Onlar acı nedir bilmezler, Bedenleri sağlıklı ve semizdir[1].5Başkalarının derdini bilmez, Onlar gibi çile çekmezler.6Bu yüzden gurur onların gerdanlığı, Zorbalık onları örten bir giysi gibidir.7Şişmanlıktan gözleri dışarı fırlar, İçleri kötülük kazanı gibi kaynar.8İnsanlarla eğlenir, kötü niyetle konuşur, Tepeden bakar, baskıyla tehdit ederler.9Göklere karşı ağızlarını açarlar, Boş sözleri yeryüzünü dolaşır.10Bu yüzden halk onlardan yana döner, Sözlerini ağzı açık dinler.11Derler ki, ‹‹Tanrı nasıl bilir? Bilgisi var mı Yüceler Yücesi'nin?››12İşte böyledir kötüler, Hep tasasız, sürekli varlıklarını artırırlar.13Anlaşılan boş yere yüreğimi temiz tutmuşum, Ellerimi yıkamışım suçsuzum diye.14Gün boyu içim içimi yiyor, Her sabah azap çekiyorum.15‹‹Ben de onlar gibi konuşayım›› deseydim, Senin çocuklarına ihanet etmiş olurdum.16Bunu anlamak için düşündüğümde, Zor geldi bana,17Tanrı'nın Tapınağı'na girene dek; O zaman anladım sonlarının ne olacağını.18Gerçekten onları kaygan yere koyuyor, Yıkıma sürüklüyorsun.19Nasıl da bir anda yok oluyor, Siliniveriyorlar dehşet içinde!20Uyanan birisi için rüya nasılsa, Sen de uyanınca, ya Rab, Hor göreceksin onların görüntüsünü.21Kalbim kırıldığında, İçim acı dolduğunda,22Akılsız ve bilgisizdim, Karşında bir hayvan gibi.23Yine de sürekli seninleyim, Sağ elimden tutarsın beni.24Öğütlerinle yol gösterir, Beni sonunda yüceliğe eriştirirsin.25Senden başka kimim var göklerde? İstemem senden başkasını yeryüzünde.26Bedenim ve yüreğim tükenebilir, Ama Tanrı yüreğimde güç, Bana düşen paydır sonsuza dek.27Kuşkusuz yok olacak senden uzak duranlar, Ortadan kaldıracaksın sana vefasızlık edenleri.28Ama benim için en iyisi Tanrı'ya yakın olmaktır; Bütün işlerini duyurayım diye Sığınak yaptım Egemen RAB'bi kendime.
Mezmur 73
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Aszáf zsoltára. &Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.