Mezmur 22 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

22. Mezmur

Müzik şefi için - <<Tan Geyiği>> makamında - Davut'un mezmuru

1 Tanrım, Tanrım, beni neden terk ettin? Niçin bana yardım etmekten, Haykırışıma kulak vermekten uzak duruyorsun? 2 Ey Tanrım, gündüz sesleniyorum, yanıt vermiyorsun, Gece sesleniyorum, yine rahat yok bana. 3 Oysa sen kutsalsın, İsrail'in övgüleri üzerine taht kuran sensin. 4 Sana güvendiler atalarımız, Sana dayandılar, onları kurtardın. 5 Sana yakarıp kurtuldular, Sana güvendiler, aldanmadılar. 6 Ama ben insan değil, toprak kurduyum, İnsanlar beni küçümsüyor, halk hor görüyor. 7 Beni gören herkes alay ediyor, Sırıtıp baş sallayarak diyorlar ki, 8 ‹‹Sırtını RAB'be dayadı, kurtarsın bakalım onu, Madem onu seviyor, yardım etsin!›› 9 Oysa beni ana rahminden çıkaran, Ana kucağındayken sana güvenmeyi öğreten sensin. 10 Doğuşumdan beri sana teslim edildim, Ana rahminden beri Tanrım sensin. 11 Benden uzak durma! Çünkü sıkıntı yanıbaşımda, Yardım edecek kimse yok. 12 Boğalar kuşatıyor beni, Azgın Başan boğaları sarıyor çevremi. 13 Kükreyerek avını parçalayan aslanlar gibi Ağızlarını açıyorlar bana. 14 Su gibi dökülüyorum, Bütün kemiklerim oynaklarından çıkıyor; Yüreğim balmumu gibi içimde eriyor. 15 Gücüm çömlek parçası gibi kurudu, Dilim damağıma yapışıyor; Beni ölüm toprağına yatırdın. 16 Köpekler kuşatıyor beni, Kötüler sürüsü çevremi sarıyor, Ellerimi, ayaklarımı deliyorlar. 17 Bütün kemiklerimi sayar oldum, Gözlerini dikmiş, bana bakıyorlar. 18 Giysilerimi aralarında paylaşıyor, Elbisem için kura çekiyorlar. 19 Ama sen, ya RAB, uzak durma; Ey gücüm benim, yardımıma koş! 20 Canımı kılıçtan, Biricik hayatımı köpeğin pençesinden kurtar! 21 Kurtar beni aslanın ağzından, Yaban öküzlerinin boynuzundan. Yanıt ver bana! 22 Adını kardeşlerime duyurayım, Topluluğun ortasında sana övgüler sunayım: 23 Ey sizler, RAB'den korkanlar, O'na övgüler sunun! Ey Yakup soyu, O'nu yüceltin! Ey İsrail soyu, O'na saygı gösterin! 24 Çünkü O mazlumun çektiği sıkıntıyı hafife almadı, Ondan tiksinmedi, yüz çevirmedi; Kendisini yardıma çağırdığında ona kulak verdi. 25 Övgü konum sen olacaksın büyük toplulukta, Senden korkanların önünde yerine getireceğim adaklarımı. 26 Yoksullar yiyip doyacak, RAB'be yönelenler O'na övgü sunacak. Sonsuza dek ömrünüz tükenmesin! 27 Yeryüzünün dört bucağı anımsayıp RAB'be dönecek, Ulusların bütün soyları O'nun önünde yere kapanacak. 28 Çünkü egemenlik RAB'bindir, Ulusları O yönetir. 29 Yeryüzündeki bütün zenginler doyacak Ve O'nun önünde yere kapanacak, Toprağa gidenler, Ölümlerine engel olamayanlar, Eğilecekler O'nun önünde. 30 Gelecek kuşaklar O'na kulluk edecek, Rab yeni kuşaklara anlatılacak. 31 O'nun kurtarışını, ‹‹Rab yaptı bunları›› diyerek, Henüz doğmamış bir halka duyuracaklar.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között. 16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!