1[1] Koru beni, ey Tanrı, Çünkü sana sığınıyorum.2RAB'be dedim ki, ‹‹Efendim sensin. Senden öte mutluluk yok benim için.››3Ülkedeki kutsallara gelince, Soyludur onlar, biricik zevkim onlardır.4Başka ilahların ardınca koşanların derdi artacak. Onların kan sunularını dökmeyeceğim, Adlarını ağzıma almayacağım.5Benim payıma, Benim kâseme düşen sensin, ya RAB; Yaşamım senin ellerinde.6Payıma ne güzel yerler düştü, Ne harika bir mirasım var!7Övgüler sunarım bana öğüt veren RAB'be, Geceleri bile vicdanım uyarır beni.8Gözümü RAB'den ayırmam, Sağımda durduğu için sarsılmam.9Bu nedenle içim sevinç dolu, yüreğim coşuyor, Bedenim güven içinde.10Çünkü sen beni ölüler diyarına terk etmezsin, Sadık kulunun çürümesine izin vermezsin[2].11Yaşam yolunu bana bildirirsin. Bol sevinç vardır senin huzurunda, Sağ elinden mutluluk eksilmez.
Mezmur 16
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.