1Haklı davamı dinle, ya RAB, Feryadımı işit! Hilesiz dudaklardan çıkan duama kulak ver!2Haklı çıkar beni, Çünkü sen gerçeği görürsün.3Yüreğimi yokladın, Gece denedin, Sınadın beni, Kötü bir şey bulmadın; Kararlıyım, ağzımdan kötü söz çıkmaz,4Başkalarının yaptıklarına gelince, Ben senin sözlerine uyarak Şiddet yollarından kaçındım.5Sıkı adımlarla senin yollarını tuttum, Kaymadı ayaklarım.6Sana yakarıyorum, ey Tanrı, Çünkü beni yanıtlarsın; Kulak ver bana, dinle söylediklerimi!7Göster harika sevgini, Ey sana sığınanları saldırganlardan sağ eliyle kurtaran!8Koru beni gözbebeği gibi; Kanatlarının gölgesine gizle9Kötülerin saldırısından, Çevremi saran ölümcül düşmanlarımdan.10Yürekleri yağ bağlamış, Ağızları büyük laflar ediyor.11İzimi buldular, üzerime geliyorlar, Yere vurmak için gözetliyorlar.12Tıpkı parçalamak için sabırsızlanan bir aslan, Pusuya yatan genç bir aslan gibi.13Kalk, ya RAB, kes önlerini, eğ başlarını! Kılıcınla kurtar canımı kötülerden,14Elinle bu insanlardan, ya RAB, Yaşam payı bu dünyada olan insanlardan. Varsın karınları vereceğin cezalara doysun, Çocukları da yiyip doysun, Artanı torunlarına kalsın!15Ama ben doğruluk sayesinde yüzünü göreceğim senin, Uyanınca suretini görmeye doyacağım.
Mezmur 17
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Dávid imádsága. &Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jõ csalárd ajakról.2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.