1Seni çağırıyorum, ya RAB, yardımıma koş! Sana yakarınca sesime kulak ver!2Duam önünde yükselen buhur gibi, El açışım akşam sunusu gibi kabul görsün!3Ya RAB, ağzıma bekçi koy, Dudaklarımın kapısını koru!4Yüreğim kötülüğe eğilim göstermesin, Suç işleyenlerin fesadına bulaşmayayım; Onların nefis yemeklerini tatmayayım.5Doğru insan bana vursa, iyilik sayılır, Azarlasa, başa sürülen yağ gibidir, Başım reddetmez onu. Çünkü duam hep kötülere karşıdır.6Önderleri kayalardan aşağı atılınca, Dinleyecekler tatlı sözlerimi.7Sabanla sürülüp yarılmış toprak gibi, Saçılmış kemiklerimiz ölüler diyarının ağzına.8Ancak gözlerim sende, ey Egemen RAB, Sana sığınıyorum, beni savunmasız bırakma!9Koru beni kurdukları tuzaktan, Suç işleyenlerin kapanlarından.10Ben güvenlik içinde geçip giderken, Kendi ağlarına düşsün kötüler.
Mezmur 141
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Dávid zsoltára. &Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!