Mezmur 109 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

109. Mezmur

Müzik şefi için - Davut'un mezmuru

1 Ey övgüler sunduğum Tanrı, Sessiz kalma! 2 Çünkü kötüler, yalancılar Bana karşı ağzını açtı, Karalıyorlar beni. 3 Nefret dolu sözlerle beni kuşatıp Yok yere bana savaş açtılar. 4 Sevgime karşılık bana düşman oldular, Bense dua etmekteyim. 5 İyiliğime kötülük, Sevgime nefretle karşılık verdiler. 6 Kötü bir adam koy düşmanın başına, Sağında onu suçlayan biri dursun! 7 Yargılanınca suçlu çıksın, Duası bile günah sayılsın! 8 Ömrü kısa olsun, Görevini bir başkası üstlensin! 9 Çocukları öksüz, Karısı dul kalsın! 10 Çocukları avare gezip dilensin, Yıkık evlerinden uzakta yiyecek arasın! 11 Bütün malları tefecinin ağına düşsün, Emeğini yabancılar yağmalasın! 12 Kimse ona sevgi göstermesin, Öksüzlerine acıyan olmasın! 13 Soyu kurusun, Bir kuşak sonra adı silinsin! 14 Atalarının suçları RAB'bin önünde anılsın, Annesinin günahı silinmesin! 15 Günahları hep RAB'bin önünde dursun, RAB anılarını yok etsin yeryüzünden! 16 Çünkü düşmanım sevgi göstermeyi düşünmedi, Ölesiye baskı yaptı mazluma, yoksula, Yüreği kırık insana. 17 Sevdiği lanet başına gelsin! Madem kutsamaktan hoşlanmıyor, Uzak olsun ondan kutsamak! 18 Laneti bir giysi gibi giydi, Su gibi içine, yağ gibi kemiklerine işlesin lanet! 19 Bir giysi gibi onu örtünsün, Bir kuşak gibi hep onu sarsın!^[1] 20 Düşmanlarıma, beni kötüleyenlere, RAB böyle karşılık versin! 21 Ama sen, ey Egemen RAB, Adın uğruna bana ilgi göster; Kurtar beni, iyiliğin, sevgin uğruna! 22 Çünkü düşkün ve yoksulum, Yüreğim yaralı içimde. 23 Batan güneş gibi geçip gidiyorum, Çekirge gibi silkilip atılıyorum. 24 Dizlerim titriyor oruç tutmaktan; Bir deri bir kemiğe döndüm. 25 Düşmanlarıma yüzkarası oldum; Beni görünce kafalarını sallıyorlar! 26 Yardım et bana, ya RAB Tanrım; Kurtar beni sevgin uğruna! 27 Bilsinler bu işte senin elin olduğunu, Bunu senin yaptığını, ya RAB! 28 Varsın lanet etsin onlar, sen kutsa beni, Bana saldıranlar utanacak, Ben kulunsa sevineceğim. 29 Rezilliğe bürünsün beni suçlayanlar, Kaftan giyer gibi utançlarıyla örtünsünler! 30 RAB'be çok şükredeceğim, Kalabalığın arasında O'na övgüler dizeceğim; 31 Çünkü O yoksulun sağında durur, Onu yargılayanlardan kurtarmak için.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! 13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! 15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. 25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! 31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.