Mezmur 108

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Turkish Bible Society'dan
1 Kararlıyım, ey Tanrı, Bütün varlığımla sana ezgiler, ilahiler söyleyeceğim! (Mez 57:7)2 Uyan, ey lir, ey çenk, Seheri ben uyandırayım!3 Halkların arasında sana şükürler sunayım, ya RAB, Ulusların arasında seni ilahilerle öveyim.4 Çünkü sevgin göklere erişir, Sadakatin gökyüzüne ulaşır.5 Yüceliğini göster göklerin üstünde, ey Tanrı, Görkemin bütün yeryüzünü kaplasın!6 Kurtar bizi sağ elinle, yardım et, Sevdiklerin özgürlüğe kavuşsun diye!7 Tanrı şöyle konuştu kutsal yerinde: ‹‹Şekem'i sevinçle bölüştürecek, Sukkot Vadisi'ni ölçeceğim.8 Gilat benimdir, Manaşşe de benim, Efrayim miğferim, Yahuda asam.9 Moav yıkanma leğenim, Edom'un üzerine çarığımı fırlatacağım[1], Filist'e zaferle haykıracağım.››10 Kim beni surlu kente götürecek? Kim bana Edom'a kadar yol gösterecek?11 Ey Tanrı, sen bizi reddetmedin mi? Ordularımıza öncülük etmiyor musun artık?12 Yardım et bize düşmana karşı, Çünkü boştur insan yardımı.13 Tanrı'yla zafer kazanırız, O çiğner düşmanlarımızı.

Mezmur 108

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Ének. Dávid zsoltára.2  Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.]3  Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!4  Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!5  Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!6  Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!7  Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!8  Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.9  Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.10  Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.11  Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?12  Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?13  Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség!14  Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket.