1RAB'be şükredin, çünkü O iyidir, Sevgisi sonsuzdur.2Böyle desin RAB'bin kurtardıkları, Düşman pençesinden özgür kıldıkları,3Doğudan, batıdan, kuzeyden, güneyden[1], Bütün ülkelerden topladıkları.4Issız çöllerde dolaştılar, Yerleşecekleri kente giden bir yol bulamadılar.5Aç, susuz, Sefil oldular.6O zaman sıkıntı içinde RAB'be yakardılar, RAB kurtardı onları dertlerinden.7Yerleşecekleri bir kente varıncaya dek, Onlara doğru yolda öncülük etti.8Şükretsinler RAB'be sevgisi için, İnsanlar yararına yaptığı harikalar için.9Çünkü O susamış canın susuzluğunu giderir, Aç canı iyiliklerle doyurur.10Zincire vurulmuş, acıyla kıvranan tutsaklar, Karanlıkta, zifiri karanlıkta oturmuştu.11Çünkü Tanrı'nın buyruklarına karşı çıkmışlardı, Küçümsemişlerdi Yüceler Yücesi'nin öğüdünü.12Ağır işlerle hayatı onlara zehir etti, Çöktüler, yardım eden olmadı.13O zaman sıkıntı içinde RAB'be yakardılar, RAB kurtardı onları dertlerinden;14Çıkardı karanlıktan, zifiri karanlıktan, Kopardı zincirlerini.15Şükretsinler RAB'be sevgisi için, İnsanlar yararına yaptığı harikalar için!16Çünkü tunç kapıları kırdı, Demir kapı kollarını parçaladı O.17Cezalarını buldu aptallar, Suçları, isyanları yüzünden.18İğrenir olmuşlardı bütün yemeklerden, Ölümün kapılarına yaklaşmışlardı.19O zaman sıkıntı içinde RAB'be yakardılar, RAB kurtardı onları dertlerinden.20Sözünü gönderip iyileştirdi onları, Kurtardı ölüm çukurundan.21Şükretsinler RAB'be sevgisi için, İnsanlar yararına yaptığı harikalar için!22Şükran kurbanları sunsunlar Ve sevinç çığlıklarıyla duyursunlar O'nun yaptıklarını!23Gemilerle denize açılanlar, Okyanuslarda iş yapanlar,24RAB'bin işlerini, Derinliklerde yaptığı harikaları gördüler.25Çünkü O buyurunca şiddetli bir fırtına koptu, Dalgalar şaha kalktı.26Göklere yükselip diplere indi gemiler, Sıkıntıdan canları burunlarına geldi gemicilerin,27Sarhoş gibi sallanıp sendelediler, Ustalıkları işe yaramadı.28O zaman sıkıntı içinde RAB'be yakardılar, RAB kurtardı onları dertlerinden.29Fırtınayı limanlığa çevirdi, Yatıştı dalgalar;30Rahatlayınca sevindiler, Diledikleri limana götürdü RAB onları.31Şükretsinler RAB'be sevgisi için, İnsanlar yararına yaptığı harikalar için!32Yüceltsinler O'nu halk topluluğunda, Övgüler sunsunlar ileri gelenlerin toplantısında.33Irmakları çöle çevirir, Pınarları kurak toprağa,34Verimli toprağı çorak alana, Orada yaşayanların kötülüğü yüzünden.35Çölü su birikintisine çevirir, Kuru toprağı pınara.36Açları yerleştirir oraya; Oturacak bir kent kursunlar,37Tarlalar ekip bağlar diksinler, Bol ürün alsınlar diye.38RAB'bin kutsamasıyla, Çoğaldılar alabildiğine, Eksiltmedi hayvanlarını.39Sonra azaldılar, alçaldılar, Baskı, sıkıntı ve acı yüzünden.40RAB rezalet saçtı soylular üzerine, Yolu izi belirsiz bir çölde dolaştırdı onları.41Ama yoksulu sefaletten kurtardı, Davar sürüsü gibi çoğalttı ailelerini.42Doğru insanlar görüp sevinecek, Kötülerse ağzını kapayacak.43Aklı olan bunları göz önünde tutsun, RAB'bin sevgisini dikkate alsın.
Mezmur 107
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!