Özdeyişler 26 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

1 Yaz ortasında kar, hasatta yağmur uygun olmadığı gibi, Akılsıza da onur yakışmaz. 2 Öteye beriye uçuşan serçe Ve kırlangıç gibi, Hak edilmemiş lanet de tutmaz. 3 Ata kırbaç, eşeğe gem, Akılsızın sırtına da değnek gerek. 4 Akılsıza ahmaklığına göre karşılık verme, Yoksa sen de onun düzeyine inersin. 5 Akılsıza ahmaklığına uygun karşılık ver, Yoksa kendini bilge sanır. 6 Akılsızın eliyle haber gönderen, Kendi ayaklarını kesen biri gibi, Kendine zarar verir. 7 Akılsızın ağzında özdeyiş, Kötürümün sarkan bacakları gibidir. 8 Akılsızı onurlandırmak, Taşı sapana bağlamak gibidir. 9 Sarhoşun elindeki dikenli dal ne ise, Akılsızın ağzında özdeyiş de odur. 10 Oklarını gelişigüzel fırlatan okçu neyse, Yoldan geçen akılsızı ya da sarhoşu ücretle tutan da öyledir. 11 Ahmaklığını tekrarlayan akılsız, Kusmuğuna dönen köpek gibidir. 12 Kendini bilge gören birini tanıyor musun? Akılsız bile ondan daha umut vericidir. 13 Tembel, ‹‹Yolda aslan var, Sokaklarda aslan dolaşıyor›› der. 14 Menteşeleri üzerinde dönen kapı gibi, Tembel de yatağında döner durur. 15 Tembel elini sahana daldırır, Yeniden ağzına götürmeye üşenir. 16 Tembel kendini, Akıllıca yanıt veren yedi kişiden daha bilge sanır. 17 Kendini ilgilendirmeyen bir kavgaya bulaşan kişi, Yoldan geçen köpeği kulaklarından tutana benzer. 18-19 Ateşli ve öldürücü oklar savuran bir deli neyse, Komşusunu aldatıp, ‹‹Şaka yapıyordum›› Diyen de öyledir. 20 Odun bitince ateş söner, Dedikoducu yok olunca kavga diner. 21 Kor için kömür, ateş için odun neyse, Çekişmeyi alevlendirmek için kavgacı da öyledir. 22 Dedikodu tatlı lokma gibidir, İnsanın ta içine işler. 23 Okşayıcı dudaklarla kötü yürek, Sırlanmış toprak kaba benzer. 24 Yüreği nefret dolu kişi sözleriyle niyetini gizlemeye çalışır, Ama içi hile doludur. 25 Güzel sözlerine kanma, Çünkü yüreğinde yedi iğrenç şey vardır. 26 Nefretini hileyle örtse bile, Kötülüğü toplumun önünde ortaya çıkar. 27 Başkasının kuyusunu kazan içine kendi düşer, Taşı yuvarlayan altında kalır. 28 Yalancı dil incittiği kişilerden nefret eder, Yaltaklanan ağızdan yıkım gelir.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség. 2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre. 3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának. 4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos; 5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt. 6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved. 7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában. 8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz. 9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába. 10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel. 11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát. 12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl! 13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon! 14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában. 15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni. 16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád. 17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti. 18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, 19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam! 20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás. 21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására. 22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét. 23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett. 24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot. 25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. 26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben. 27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza. 28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.