Özdeyişler 27 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

1 Yarınla övünme, Çünkü ne getireceğini bilemezsin. 2 Seni kendi ağzın değil, başkaları övsün, Kendi dudakların değil, yabancı övsün. 3 Taş ağırdır, kum bir yüktür, Ama ahmağın kışkırtması ikisinden de ağırdır. 4 Öfke zalim, hiddet azgındır, Ama kıskançlığa kim dayanabilir? 5 Açık bir azar, Gizli tutulan sevgiden iyidir. 6 Düşmanın öpücükleri aldatıcıdır, Ama dostun seni iyiliğin için yaralar. 7 Tok insanın canı balı bile çekmez, Aç kişiye en acı şey tatlı gelir. 8 Yuvasından uzak kalan kuş nasılsa, Yurdundan uzak kalan insan da öyledir. 9 Güzel koku ve buhur canı ferahlatır, Dostun verdiği öğüt insana tatlı gelir. 10 Kendi dostunu da babanın dostunu da bırakma Ve felakete uğradığın gün kardeşinin evine gitme; Yakın komşun uzaktaki kardeşten yeğdir. 11 Oğlum, bilgece davran ki yüreğim sevinsin, Beni ayıplayana yanıt vereyim. 12 İhtiyatlı kişi tehlikeyi görünce saklanır, Bönse öne atılır ve zarar görür. 13 Tanımadığı birine kefil olanın giysisini al; Bir yabancı için yapıyorsa bunu, Giysisini rehin tut. 14 Sabah sabah komşuya verilen gürültülü bir selam Küfür sayılır. 15 Kavgacı kadının dırdırı Yağmurlu günde damlaların dinmeyen sesi gibidir. 16 Böyle bir kadını dizginlemeye kalkmak, Rüzgarı ya da yağı avuçta tutmaya çalışmak gibidir. 17 Demir demiri biler, İnsan da insanı... 18 İncir ağacını budayan meyvesini yer, Efendisine hizmet eden onurlandırılır. 19 Su görüntümüzü nasıl yansıtıyorsa, Yürek de insanın içini yansıtır. 20 Ölüm ve yıkım diyarı insana doymaz, İnsanın gözü de hiç doymaz. 21 Altın ocakta, gümüş potada sınanır, İnsansa aldığı övgüyle sınanır. 22 Ahmağı buğdayla birlikte dibekte tokmakla dövsen bile, Ahmaklığından kurtulmaz. 23 Davarına iyi bak, Sığırlarına dikkat et. 24 Çünkü zenginlik kalıcı değildir Ve taç kuşaktan kuşağa geçmez. 25 Çayır biçilince, yeni çimen çıkınca, Dağlardaki otlar toplanınca, 26 Kuzular seni giydirir, Tekeler tarlanın bedeli olur. 27 Keçilerin sütü yalnız seni değil, Ev halkını, hizmetçilerini de doyurmaya yeter.

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.] 2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél. 4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt? 5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja. 7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes. 8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl. 9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.] 10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik. 17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját. 18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik. 19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat. 20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek. 21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint. 22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága. 23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é? 25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek: 26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául, 27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.