1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!
1Warum toben die Völker und murren die Nationen so vergeblich? (ApCsel 4,25; Jel 11,18)2Die Könige der Erde lehnen sich auf, / und die Herren halten Rat miteinander wider den HERRN und seinen Gesalbten:3»Lasset uns zerreißen ihre Bande und von uns werfen ihre Stricke!« (Jer 5,5)4Aber der im Himmel wohnt, lachet ihrer, und der Herr spottet ihrer. (Zsolt 59,9)5Einst wird er mit ihnen reden in seinem Zorn, und mit seinem Grimm wird er sie schrecken: (Ézs 34,2; Jel 6,15)6»Ich aber habe meinen König eingesetzt auf meinem heiligen Berg Zion.« (Zak 8,3)7Kundtun will ich den Ratschluss des HERRN. Er hat zu mir gesagt: »Du bist mein Sohn, heute habe ich dich gezeugt. (2Sám 7,14; Zsolt 89,27; ApCsel 13,33; Zsid 1,5; Zsid 5,5)8Bitte mich, so will ich dir Völker zum Erbe geben und der Welt Enden zum Eigentum. (Dán 7,13; Zsid 1,2)9Du sollst sie mit einem eisernen Zepter zerschlagen, wie Töpfe sollst du sie zerschmeißen.« (Jel 2,27; Jel 12,5; Jel 19,15)10So seid nun verständig, ihr Könige, und lasst euch warnen, ihr Richter auf Erden!11Dienet dem HERRN mit Furcht und freut euch mit Zittern. (Fil 2,12; Zsid 12,28)12Küsst den Sohn, dass er nicht zürne und ihr umkommt auf dem Wege; denn sein Zorn wird bald entbrennen. Wohl allen, die auf ihn trauen!