Zsolt 105 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit! 2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét. 3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. 4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen. 5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl. 6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai! 7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete. 8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl. 10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, 11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. 12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban, 13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: 14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:] 15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! 16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré, 17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; 18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala, 19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt. 20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt; 21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán; 22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. 23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. 24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál. 25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival. 26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala. 27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén. 28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek. 29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat. 30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.] 31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon. 32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre. 33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit. 34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. 35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. 36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. 37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. 38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket. 39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel. 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket. 41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. 42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának. 43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal. 44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. 45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Lob Gottes für seine Heilstaten in Israels Frühzeit

1 Danket dem HERRN und rufet an seinen Namen; verkündigt sein Tun unter den Völkern! (1Krón 16,8) 2 Singet ihm und spielet ihm, redet von allen seinen Wundern! 3 Rühmet seinen heiligen Namen; es freue sich das Herz derer, die den HERRN suchen! 4 Fraget nach dem HERRN und nach seiner Macht, suchet sein Antlitz allezeit! 5 Gedenket seiner Wunderwerke, die er getan hat, seiner Zeichen und der Urteile seines Mundes, 6 du Geschlecht Abrahams, seines Knechts, ihr Söhne Jakobs, seine Auserwählten! 7 Er ist der HERR, unser Gott, er richtet in aller Welt. 8 Er gedenkt ewiglich an seinen Bund, an das Wort, das er verheißen hat für tausend Geschlechter, (5Móz 7,9) 9 an den Bund, den er geschlossen hat mit Abraham, und an den Eid, den er Isaak geschworen hat. 10 Er stellte ihn auf für Jakob als Satzung und für Israel als ewigen Bund 11 und sprach: »Dir will ich das Land Kanaan geben, das Los eures Erbteils«, (1Móz 13,15) 12 als sie gering waren an Zahl, nur wenige und Fremdlinge im Lande. 13 Und sie zogen von Volk zu Volk, von einem Königreich zum andern. 14 Er ließ keinen Menschen ihnen Schaden tun und wies Könige zurecht um ihretwillen: (4Móz 23,7) 15 »Tastet meine Gesalbten nicht an, und tut meinen Propheten kein Leid!« 16 Und er rief den Hunger ins Land und nahm weg allen Vorrat an Brot. (1Móz 41,54) 17 Er sandte einen Mann vor ihnen hin; Josef wurde als Knecht verkauft. (1Móz 37,28) 18 Sie zwangen seine Füße in Fesseln, sein Hals wurde in Eisen gelegt, 19 bis sein Wort eintraf und die Rede des HERRN ihm recht gab. 20 Da sandte der König hin und ließ ihn losbinden, der Herrscher über Völker, er gab ihn frei. (1Móz 41,14) 21 Er setzte ihn zum Herrn über sein Haus, zum Herrscher über alle seine Güter, 22 dass er seine Fürsten unterwiese nach seinem Willen und seine Ältesten Weisheit lehrte. 23 Und Israel zog nach Ägypten, Jakob ward ein Fremdling im Lande Hams. (1Móz 46,1; 1Móz 46,7) 24 Und der Herr ließ sein Volk sehr wachsen und machte sie mächtiger als ihre Feinde. (2Móz 1,7; 2Móz 1,12) 25 Diesen verwandelte er das Herz, / dass sie seinem Volk gram wurden und Arglist übten an seinen Knechten. 26 Er sandte seinen Knecht Mose und Aaron, den er erwählt hatte. (2Móz 3,10; 2Móz 4,14) 27 Die taten seine Zeichen unter ihnen und seine Wunder im Lande Hams. (2Móz 7,1) 28 Er sandte Finsternis und machte es finster; doch sie blieben ungehorsam seinen Worten. 29 Er verwandelte ihre Wasser in Blut und tötete ihre Fische. 30 Ihr Land wimmelte von Fröschen bis in die Kammern ihrer Könige. 31 Er gebot, da kam Ungeziefer, Stechmücken in all ihr Gebiet. 32 Er gab ihnen Hagel statt Regen, Feuerflammen in ihrem Lande 33 und schlug ihre Weinstöcke und Feigenbäume und zerbrach die Bäume in ihrem Gebiet. 34 Er gebot, da kamen Heuschrecken und Käfer ohne Zahl; 35 sie fraßen alles Gras in ihrem Lande, und fraßen auch die Frucht ihres Ackers. 36 Er schlug alle Erstgeburt in Ägypten, alle Erstlinge ihrer Kraft. 37 Er führte sie heraus mit Silber und Gold; es war kein Gebrechlicher unter ihren Stämmen. (2Móz 12,35) 38 Ägypten wurde froh, dass sie auszogen; denn Furcht vor ihnen war auf sie gefallen. 39 Er breitete eine Wolke aus, sie zu decken, und ein Feuer, die Nacht zu erleuchten. (2Móz 13,21; 2Móz 14,20) 40 Sie baten, da ließ er Wachteln kommen, und er sättigte sie mit Himmelsbrot. (2Móz 16,13) 41 Er öffnete den Felsen, da strömten Wasser heraus, sie flossen dahin als Strom in der Wüste. (2Móz 17,6) 42 Denn er gedachte an sein heiliges Wort und an Abraham, seinen Knecht. 43 So führte er sein Volk in Freuden heraus und seine Auserwählten mit Jubel 44 und gab ihnen die Länder der Völker, dass sie die Güter der Nationen gewannen, 45 damit sie hielten seine Gebote und seine Gesetze bewahrten. Halleluja!