Zsolt 106 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Dicsérjétek az Urat. &Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme. 2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét? 3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben. 4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal, 5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk. 7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. 8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. 9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon. 10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl. 11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük. 12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét. 13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát! 14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. 15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. 16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. 17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. 18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. 19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt. 20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. 21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban, 22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. 23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.] 24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének. 25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. 26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában; 27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban. 28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. 29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. 30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn. 31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. 32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, 33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. 34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr. 35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. 36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok. 37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, 38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel. 39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. 40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét. 41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok. 42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! 43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe. 44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; 45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék. 46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék. 47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. 48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Gottes Gnade und Israels Undank

1 Halleluja! Danket dem HERRN; denn er ist freundlich, und seine Güte währet ewiglich. (1Krón 16,34; Zsolt 100,4; Zsolt 107,1; Zsolt 118,1; Zsolt 136,1)

1Krón 16,34Zsolt 100,4Zsolt 107,1Zsolt 118,1Zsolt 136,1

2 Wer kann die großen Taten des HERRN alle erzählen und sein Lob genug verkündigen? (Jn 21,25; Zsid 11,32) 3 Wohl denen, die das Gebot halten und tun immerdar recht! 4 HERR, gedenke meiner nach der Gnade, die du deinem Volk verheißen hast; erweise an uns deine Hilfe, 5 dass wir sehen das Heil deiner Auserwählten und uns freuen, dass es deinem Volke so gut geht, und uns rühmen mit denen, die dein Eigen sind. 6 Wir haben gesündigt samt unsern Vätern, wir haben unrecht getan und sind gottlos gewesen. (Dán 9,5) 7 Unsre Väter in Ägypten wollten deine Wunder nicht verstehen. Sie gedachten nicht an deine große Güte und waren ungehorsam am Meer, am Schilfmeer. (2Móz 14,11) 8 Er aber half ihnen um seines Namens willen, dass er kundtue seine Macht. 9 Er schalt das Schilfmeer, da wurde es trocken, und führte sie durch die Tiefen wie durch trockenes Land 10 und half ihnen aus der Hand dessen, der sie hasste, und erlöste sie von der Hand des Feindes. 11 Und die Wasser bedeckten ihre Widersacher, dass nicht einer übrig blieb. 12 Da glaubten sie an seine Worte und sangen sein Lob. (2Móz 15,21) 13 Aber sie vergaßen bald seine Werke, sie warteten nicht auf seinen Rat. 14 Und sie wurden lüstern in der Wüste und versuchten Gott in der Einöde. (4Móz 11,4) 15 Er aber gab ihnen, was sie erbaten, und sandte ihnen eine Plage. (4Móz 11,33) 16 Und sie empörten sich wider Mose im Lager, wider Aaron, den Heiligen des HERRN. (4Móz 16,1) 17 Die Erde tat sich auf und verschlang Datan und deckte zu die Rotte Abirams, (4Móz 16,31) 18 und Feuer wurde unter ihrer Rotte angezündet, die Flamme verbrannte die Frevler. 19 Sie machten ein Kalb am Horeb und beteten das gegossene Bild an (2Móz 32,1) 20 und tauschten die Herrlichkeit Gottes gegen das Bild eines Ochsen, der Gras frisst. (Róm 1,23) 21 Sie vergaßen Gott, ihren Heiland, der so große Dinge in Ägypten getan hatte, (5Móz 32,18) 22 Wunder im Lande Hams und schreckliche Wunder am Schilfmeer. 23 Und er gedachte, sie zu vertilgen, wäre nicht Mose gewesen, sein Auserwählter; der trat vor ihm in die Bresche, seinen Grimm abzuwenden, dass er sie nicht verderbe. (5Móz 9,25) 24 Und sie achteten das köstliche Land gering; sie glaubten seinem Worte nicht (5Móz 8,7) 25 und murrten in ihren Zelten; sie gehorchten der Stimme des HERRN nicht. 26 Da erhob er seine Hand wider sie, dass er sie niederschlüge in der Wüste 27 und würfe ihre Nachkommen unter die Völker und zerstreute sie in die Länder. 28 Und sie hängten sich an den Baal-Peor und aßen von den Opfern für die Toten (4Móz 25,3) 29 und erzürnten den Herrn mit ihrem Tun. Da brach die Plage herein über sie. 30 Da trat Pinhas hinzu und vollzog das Gericht; da wurde der Plage gewehrt; (4Móz 25,7) 31 das wurde ihm gerechnet zur Gerechtigkeit von Geschlecht zu Geschlecht ewiglich. 32 Und sie erzürnten den Herrn am Haderwasser, und Mose ging es übel um ihretwillen; (4Móz 20,2) 33 denn sie erbitterten seinen Sinn, dass ihm unbedachte Worte entfuhren. 34 Auch vertilgten sie die Völker nicht, wie ihnen der HERR doch geboten hatte, (5Móz 7,1; 5Móz 12,2; Bír 1,28; Bír 2,23)

5Móz 7,15Móz 12,2Bír 1,28Bír 2,23

35 sondern vermischten sich mit den Heiden und lernten ihre Werke 36 und dienten ihren Götzen; die wurden ihnen zum Fallstrick. 37 Und sie opferten ihre Söhne und ihre Töchter den bösen Geistern (3Móz 18,21; 2Kir 21,6; 2Kir 21,16) 38 und vergossen unschuldig Blut, das Blut ihrer Söhne und Töchter, die sie opferten den Götzen Kanaans, sodass das Land mit Blutschuld befleckt ward. 39 Sie machten sich unrein mit ihren Werken und wurden abtrünnig durch ihr Tun. 40 Da entbrannte der Zorn des HERRN über sein Volk, und sein Erbe wurde ihm zum Abscheu. 41 Er gab sie in die Hand der Völker, dass über sie herrschten, die ihnen gram waren. (Bír 2,14) 42 Und ihre Feinde bedrängten sie, und sie wurden gedemütigt unter ihre Hand. 43 Er errettete sie oftmals; / aber sie erzürnten ihn mit ihrem Vorhaben und schwanden dahin um ihrer Missetat willen. 44 Da sah er ihre Not an, als er ihre Klage hörte, 45 und gedachte um ihretwillen an seinen Bund, und es reute ihn nach seiner großen Güte. 46 Und er ließ sie Barmherzigkeit finden bei allen, die sie gefangen hielten. 47 Hilf uns, HERR, unser Gott, und bring uns zusammen aus den Völkern, dass wir preisen deinen heiligen Namen und uns rühmen, dass wir dich loben können! (5Móz 30,3; 1Krón 16,35) 48 Gelobt sei der HERR, der Gott Israels, von Ewigkeit zu Ewigkeit, und alles Volk spreche: Amen! Halleluja! (1Krón 16,36; Zsolt 41,14)