Példabeszédek 15 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot. 2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki. 3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat. 4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme. 5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes. 6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság. 7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes. 8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki. 9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti. 10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal. 11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve. 12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy. 13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. 14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot. 15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.] 16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van. 17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség. 18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást. 19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett. 20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját. 21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár. 22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek. 23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó! 24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van. 25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát. 26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek. 27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az. 28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt. 29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja. 30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat. 31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik. 32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez. 33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

1 Eine linde Antwort stillt den Zorn; aber ein hartes Wort erregt Grimm. (1Kir 12,13; Péld 25,15) 2 Der Weisen Zunge bringt gute Erkenntnis; aber der Toren Mund speit nur Torheit. 3 Die Augen des HERRN sind an allen Orten, sie schauen auf Böse und Gute. (2Krón 16,9) 4 Eine heilsame Zunge ist ein Baum des Lebens; aber eine lügenhafte bringt Herzeleid. 5 Der Tor verschmäht die Zucht seines Vaters; wer aber Zurechtweisung annimmt, ist klug. 6 In des Gerechten Haus ist großes Gut; aber in des Gottlosen Gewinn steckt Verderben. 7 Der Weisen Mund streut guten Rat; aber der Toren Herz ist nicht recht. 8 Der Gottlosen Opfer ist dem HERRN ein Gräuel; aber das Gebet der Frommen ist ihm wohlgefällig. (Péld 21,27; Péld 28,9; Ézs 1,11; Ézs 1,15; Lk 18,9)

Péld 21,27Péld 28,9Ézs 1,11Ézs 1,15Lk 18,9

9 Des Gottlosen Weg ist dem HERRN ein Gräuel; wer aber der Gerechtigkeit nachjagt, den liebt er. 10 Den Weg verlassen bringt böse Züchtigung, und wer Zurechtweisung hasst, der muss sterben. 11 Unterwelt und Abgrund liegen offen vor dem HERRN, wie viel mehr die Herzen der Menschen! (Jób 26,6; Zsolt 139,8; Jer 17,10; Jel 9,1; Jel 9,11)

Jób 26,6Zsolt 139,8Jer 17,10Jel 9,1Jel 9,11

12 Der Spötter liebt den nicht, der ihn zurechtweist, und geht nicht hin zu den Weisen. 13 Ein fröhliches Herz macht ein fröhliches Angesicht; aber wenn das Herz bekümmert ist, entfällt auch der Mut. 14 Des Klugen Herz sucht Erkenntnis; aber der Toren Mund geht mit Torheit um. 15 Ein Betrübter hat nie einen guten Tag; aber ein guter Mut ist ein tägliches Fest. (Péld 17,22) 16 Besser wenig mit der Furcht des HERRN als ein großer Schatz, bei dem Unruhe ist. (Zsolt 37,16; Péld 16,8) 17 Besser ein Gericht Kraut mit Liebe als ein gemästeter Ochse mit Hass. (Péld 17,1) 18 Ein zorniger Mann richtet Zank an; ein Geduldiger aber stillt den Streit. 19 Der Weg des Faulen ist wie eine Dornenhecke; aber der Weg der Aufrechten ist wohlgebahnt. (Péld 24,30) 20 Ein weiser Sohn erfreut den Vater; aber ein törichter Mensch verachtet seine Mutter. (Péld 10,1) 21 Dem Toren ist die Torheit eine Freude; aber ein verständiger Mann bleibt auf dem rechten Wege. 22 Die Pläne werden zunichte, wo man nicht miteinander berät; wo aber viele Ratgeber sind, gelingen sie. (Péld 11,14) 23 Es ist einem Mann eine Freude, wenn er richtig antwortet, und wie wohl tut ein Wort zur rechten Zeit! 24 Der Weg des Lebens führt den Klugen aufwärts, dass er meide die Tiefen des Todes. 25 Der HERR wird das Haus der Hoffärtigen einreißen und die Grenze der Witwe schützen. 26 Die Anschläge des Argen sind dem HERRN ein Gräuel; aber rein sind vor ihm freundliche Reden. 27 Wer unrechtem Gewinn nachgeht, zerstört sein Haus; wer aber Bestechung hasst, der wird leben. (Zsolt 15,5) 28 Das Herz des Gerechten bedenkt, was zu antworten ist; aber der Mund der Frevler schäumt Böses. 29 Der HERR ist ferne von den Frevlern; aber der Gerechten Gebet erhört er. (Péld 8,1; Jn 9,31) 30 Ein freundliches Antlitz erfreut das Herz; eine gute Botschaft labt das Gebein. 31 Das Ohr, das da hört auf heilsame Weisung, wird unter den Weisen wohnen. 32 Wer Zucht verwirft, der macht sich selbst zunichte; wer sich aber etwas sagen lässt, der wird klug. 33 Die Furcht des HERRN ist Zucht, die zur Weisheit führt, und ehe man zu Ehren kommt, muss man Demut lernen. (Péld 18,12; Péld 22,4)