2 Mózes 34 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél. 2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején. 3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén. 4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát. 5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat: 6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. 7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen. 8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.] 9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé. 10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled. 11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust. 12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted. 13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. 14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ. 15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból. 16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén. 17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket. 18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. 19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása. 20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki. 21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj. 22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén. 23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt. 24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor. 25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig. 26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében. 27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel. 28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. 29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott. 30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá. 31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes. 32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen. 33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára. 34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott. 35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.

Lutherbibel 2017

a Deutsche Bibelgesellschaft

Neue Gesetzestafeln. Bundesschluss und Bundespflichten

1 Und der HERR sprach zu Mose: Haue dir zwei steinerne Tafeln zu, wie die ersten waren, dass ich die Worte darauf schreibe, die auf den ersten Tafeln standen, welche du zerbrochen hast. (2Móz 32,19) 2 Und sei morgen bereit, dass du früh auf den Berg Sinai steigst und dort zu mir trittst auf dem Gipfel des Berges. 3 Und lass niemand mit dir hinaufsteigen; es soll auch niemand gesehen werden auf dem ganzen Berge. Auch kein Schaf und Rind lass weiden gegen diesen Berg hin. (2Móz 19,12) 4 Und Mose hieb zwei steinerne Tafeln zu, wie die ersten waren, und stand am Morgen früh auf und stieg auf den Berg Sinai, wie ihm der HERR geboten hatte, und nahm die zwei steinernen Tafeln in seine Hand. 5 Da kam der HERR hernieder in einer Wolke und trat daselbst zu ihm. Und er rief aus den Namen des HERRN. (2Móz 3,19) 6 Und der HERR ging vor seinem Angesicht vorüber, und er rief aus: HERR, HERR, Gott, barmherzig und gnädig und geduldig und von großer Gnade und Treue, (2Móz 33,18; 4Móz 14,18; Zsolt 103,8; Náh 1,3; 1Jn 4,16)

2Móz 33,184Móz 14,18Zsolt 103,8Náh 1,31Jn 4,16

7 der da Tausenden Gnade bewahrt und vergibt Missetat, Übertretung und Sünde, aber ungestraft lässt er niemand, sondern sucht die Missetat der Väter heim an Kindern und Kindeskindern bis ins dritte und vierte Glied. (2Móz 20,5; Náh 1,2) 8 Und Mose neigte sich eilends zur Erde und betete an 9 und sprach: Hab ich, HERR, Gnade vor deinen Augen gefunden, so gehe der Herr in unserer Mitte, denn es ist ein halsstarriges Volk; und vergib uns unsere Missetat und Sünde und lass uns dein Erbbesitz sein. (2Móz 33,3; 5Móz 32,9; Zsolt 28,9; Mt 6,12)

2Móz 33,35Móz 32,9Zsolt 28,9Mt 6,12

10 Und der HERR sprach: Siehe, ich will einen Bund schließen: Vor deinem ganzen Volk will ich Wunder tun, wie sie nicht geschaffen sind in allen Landen und unter allen Völkern, und das ganze Volk, in dessen Mitte du bist, soll des HERRN Werk sehen; denn wunderbar wird sein, was ich an dir tun werde. (2Móz 19,5) 11 Halte, was ich dir heute gebiete. Siehe, ich will vor dir her ausstoßen die Amoriter, Kanaaniter, Hetiter, Perisiter, Hiwiter und Jebusiter. 12 Hüte dich, einen Bund zu schließen mit den Bewohnern des Landes, in das du kommst, damit sie dir nicht zum Fallstrick werden in deiner Mitte; (2Móz 23,32) 13 sondern ihre Altäre sollst du umstürzen und ihre Steinmale zerbrechen und ihre heiligen Pfähle umhauen; (2Móz 23,24) 14 denn du sollst keinen andern Gott anbeten. Denn der HERR heißt ein Eiferer; ein eifernder Gott ist er. (2Móz 20,3; 2Móz 20,5) 15 Hüte dich, einen Bund zu schließen mit den Bewohnern des Landes, damit sie, wenn sie ihren Göttern nachlaufen und ihnen opfern, dich nicht einladen und du von ihrem Opfer isst 16 und damit du für deine Söhne ihre Töchter nicht zu Frauen nimmst und diese dann ihren Göttern nachlaufen und machen, dass deine Söhne auch ihren Göttern nachhuren! (5Móz 7,3; Bír 3,6; 1Kir 11,2) 17 Du sollst dir keine gegossenen Götterbilder machen. (2Móz 20,4) 18 Das Fest der Ungesäuerten Brote sollst du halten. Sieben Tage sollst du ungesäuertes Brot essen, wie ich dir geboten habe, zur Zeit des Monats Abib; denn im Monat Abib bist du aus Ägypten gezogen. (2Móz 23,14; 5Móz 16,1) 19 Alle Erstgeburt ist mein, alle männliche Erstgeburt von deinem Vieh, es sei Stier oder Schaf. (1Móz 4,4) 20 Aber den Erstling des Esels sollst du mit einem Schaf auslösen. Wenn du ihn aber nicht auslöst, so brich ihm das Genick. Alle Erstgeburt unter deinen Söhnen sollst du auslösen. Und dass niemand vor mir mit leeren Händen erscheine! (2Móz 13,12) 21 Sechs Tage sollst du arbeiten; am siebenten Tage sollst du ruhen, auch in der Zeit des Pflügens und des Erntens. 22 Das Wochenfest^[1] sollst du halten mit den Erstlingen der Weizenernte und das Fest der Lese, wenn das Jahr um ist. (2Móz 23,16; 3Móz 23,15; 5Móz 16,9) 23 Dreimal im Jahr soll alles, was männlich ist, erscheinen vor dem Herrscher, dem HERRN, dem Gott Israels. 24 Denn ich werde die Völker vor dir ausstoßen und dein Gebiet weit machen, und niemand soll dein Land begehren, während du dreimal im Jahr hinaufgehst, um vor dem HERRN, deinem Gott, zu erscheinen. 25 Du sollst das Blut meines Opfers nicht darbringen zugleich mit dem Sauerteig, und das Opfer des Passafestes soll nicht über Nacht bleiben bis zum Morgen. 26 Das Beste von den ersten Früchten deines Ackers sollst du in das Haus des HERRN, deines Gottes, bringen. Du sollst das Böcklein nicht kochen in seiner Mutter Milch. (2Móz 23,19) 27 Und der HERR sprach zu Mose: Schreib dir diese Worte auf; denn aufgrund dieser Worte schließe ich mit dir einen Bund und mit Israel. (2Móz 24,4) 28 Und er war allda bei dem HERRN vierzig Tage und vierzig Nächte und aß kein Brot und trank kein Wasser. Und er schrieb auf die Tafeln die Worte des Bundes, die Zehn Worte. (2Móz 24,18; 2Móz 31,18; Mt 4,2)

Der Glanz auf Moses Angesicht

29 Als nun Mose vom Berge Sinai herabstieg, hatte er die zwei Tafeln des Gesetzes in seiner Hand und wusste nicht, dass die Haut seines Angesichts glänzte, weil er mit Gott geredet hatte. 30 Als aber Aaron und alle Israeliten sahen, dass die Haut seines Angesichts glänzte, fürchteten sie sich, ihm zu nahen. (2Kor 3,7) 31 Da rief sie Mose, und sie wandten sich wieder zu ihm, Aaron und alle Obersten der Gemeinde, und er redete mit ihnen. 32 Danach nahten sich ihm auch alle Israeliten. Und er gebot ihnen alles, was der HERR mit ihm geredet hatte auf dem Berge Sinai. 33 Und als er dies alles mit ihnen geredet hatte, legte er eine Decke auf sein Angesicht. 34 Und wenn er hineinging vor den HERRN, mit ihm zu reden, tat er die Decke ab, bis er wieder herausging. Und wenn er herauskam und zu den Israeliten redete, was ihm geboten war, (2Móz 33,8) 35 sahen die Israeliten, wie die Haut seines Angesichts glänzte. Dann tat er die Decke auf sein Angesicht, bis er wieder hineinging, mit ihm zu reden.