Zsolt 16

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.2  Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.3  A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.4  Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.5  Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.6  Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.7  Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.8  Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.9  Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.10  Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.11  Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

Zsolt 16

English Standard Version

from Crossway
1 A Miktam[1] of David. Preserve me, O God, for in you I take refuge. (Zsolt 11,1; Zsolt 56,1; Zsolt 57,1; Zsolt 60,1)2 I say to the Lord, “You are my Lord; I have no good apart from you.” (Zsolt 73,25)3 As for the saints in the land, they are the excellent ones, in whom is all my delight.[2] (2Móz 19,6; 5Móz 7,6; 1Pt 2,9)4 The sorrows of those who run after[3] another god shall multiply; their drink offerings of blood I will not pour out or take their names on my lips. (2Móz 23,13; Józs 23,7)5 The Lord is my chosen portion and my cup; you hold my lot. (4Móz 18,20; 5Móz 32,9; Zsolt 23,5; Zsolt 73,26; Zsolt 116,13; Zsolt 119,57; Zsolt 125,3; Zsolt 142,5; Jer 10,16; Jer 51,19; JSir 3,24)6 The lines have fallen for me in pleasant places; indeed, I have a beautiful inheritance. (Mik 2,5)7 I bless the Lord who gives me counsel; in the night also my heart instructs me.[4] (1Sám 23,9; 2Sám 5,18; Zsolt 7,9; Zsolt 17,3; Zsolt 42,8)8 I have set the Lord always before me; because he is at my right hand, I shall not be shaken. (Zsolt 10,6; Zsolt 15,5; Zsolt 109,31; Zsolt 110,5; Zsolt 119,30; Zsolt 121,5; ApCsel 2,25)9 Therefore my heart is glad, and my whole being[5] rejoices; my flesh also dwells secure. (1Móz 49,6; Zsolt 30,12; Zsolt 57,8; Zsolt 108,1)10 For you will not abandon my soul to Sheol, or let your holy one see corruption.[6] (Jób 21,13; Zsolt 49,9; Zsolt 89,18; Zsolt 103,4; Mk 1,24; ApCsel 13,35)11 You make known to me the path of life; in your presence there is fullness of joy; at your right hand are pleasures forevermore. (Zsolt 21,6; Zsolt 36,8; Mt 7,14)