1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!8 Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
1A Maskil[1] of David, when he was in the cave. A Prayer. With my voice I cry out to the Lord; with my voice I plead for mercy to the Lord. (Zsolt 3,4; Zsolt 30,8; Zsolt 57,1)2I pour out my complaint before him; I tell my trouble before him. (Zsolt 102,1; Ézs 26,16)3When my spirit faints within me, you know my way! In the path where I walk they have hidden a trap for me. (Zsolt 77,3; Zsolt 140,5)4Look to the right and see: there is none who takes notice of me; no refuge remains to me; no one cares for my soul. (Jób 11,20; Zsolt 16,8; Zsolt 31,11; Zsolt 69,20; Jer 25,35)5I cry to you, O Lord; I say, “You are my refuge, my portion in the land of the living.” (Zsolt 14,6; Zsolt 16,5; Zsolt 27,13)6Attend to my cry, for I am brought very low! Deliver me from my persecutors, for they are too strong for me! (Zsolt 17,1; Zsolt 18,17; Zsolt 79,8)7Bring me out of prison, that I may give thanks to your name! The righteous will surround me, for you will deal bountifully with me. (Zsolt 13,6; Zsolt 143,11; Ézs 42,7)