1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
Példabeszédek 15
English Standard Version
from Crossway1A soft answer turns away wrath, but a harsh word stirs up anger. (Bír 8,1; 1Sám 25,10; 1Kir 12,13; Péld 25,15)2The tongue of the wise commends knowledge, but the mouths of fools pour out folly. (Péld 12,23; Péld 13,16; Péld 15,28; Péld 18,2)3The eyes of the Lord are in every place, keeping watch on the evil and the good. (Jób 31,4)4A gentle[1] tongue is a tree of life, but perverseness in it breaks the spirit. (Péld 3,18; Péld 11,3; Péld 12,18)5A fool despises his father’s instruction, but whoever heeds reproof is prudent. (Zsolt 107,11; Péld 10,1; Péld 13,18)6In the house of the righteous there is much treasure, but trouble befalls the income of the wicked.7The lips of the wise spread knowledge; not so the hearts of fools.[2] (Mt 12,34)8The sacrifice of the wicked is an abomination to the Lord, but the prayer of the upright is acceptable to him. (Péld 15,29; Péld 21,27; Préd 5,1; Ézs 1,11; Ézs 1,15)9The way of the wicked is an abomination to the Lord, but he loves him who pursues righteousness. (Péld 11,19; Péld 21,21; 1Tim 6,11)10There is severe discipline for him who forsakes the way; whoever hates reproof will die. (Péld 12,1; Ézs 1,5)11Sheol and Abaddon lie open before the Lord; how much more the hearts of the children of man! (1Sám 16,7; 2Krón 6,30; Zsolt 44,21; Jn 2,24)12A scoffer does not like to be reproved; he will not go to the wise. (Zsolt 1,1; Ám 5,10)13A glad heart makes a cheerful face, but by sorrow of heart the spirit is crushed. (Péld 12,25; Péld 15,15; Péld 17,22; Péld 18,14)14The heart of him who has understanding seeks knowledge, but the mouths of fools feed on folly. (Péld 14,6; Péld 19,24)15All the days of the afflicted are evil, but the cheerful of heart has a continual feast. (Péld 15,13)16Better is a little with the fear of the Lord than great treasure and trouble with it. (Zsolt 37,16; Péld 16,8; 1Tim 6,6)17Better is a dinner of herbs where love is than a fattened ox and hatred with it. (Péld 17,1; Mt 22,4; Lk 15,23)18A hot-tempered man stirs up strife, but he who is slow to anger quiets contention. (Péld 14,29; Péld 16,28; Péld 26,21; Péld 28,25; Péld 29,22)19The way of a sluggard is like a hedge of thorns, but the path of the upright is a level highway. (Péld 19,24; Péld 22,5; Péld 22,13; Jer 18,15)20A wise son makes a glad father, but a foolish man despises his mother. (Péld 29,3)21Folly is a joy to him who lacks sense, but a man of understanding walks straight ahead. (Péld 10,23; Ef 5,15)22Without counsel plans fail, but with many advisers they succeed. (Péld 11,14; Péld 20,18)23To make an apt answer is a joy to a man, and a word in season, how good it is! (Péld 25,11; Ézs 50,4)24The path of life leads upward for the prudent, that he may turn away from Sheol beneath. (Péld 2,18; Fil 3,20; Kol 3,1)25The Lord tears down the house of the proud but maintains the widow’s boundaries. (Zsolt 68,5; Zsolt 146,9; Péld 23,10; Péld 29,23)26The thoughts of the wicked are an abomination to the Lord, but gracious words are pure. (Péld 6,16; Péld 6,18; Péld 16,24)27Whoever is greedy for unjust gain troubles his own household, but he who hates bribes will live. (Józs 7,25; Péld 1,19; Péld 11,29; Péld 17,23; Ézs 5,8; Jer 17,11)28The heart of the righteous ponders how to answer, but the mouth of the wicked pours out evil things. (Zsolt 37,30; Péld 15,2; 1Pt 3,15)29The Lord is far from the wicked, but he hears the prayer of the righteous. (Zsolt 18,41; Zsolt 34,16; Zsolt 145,18; Péld 15,8)30The light of the eyes rejoices the heart, and good news refreshes[3] the bones. (Zsolt 38,10; Péld 25,25)31The ear that listens to life-giving reproof will dwell among the wise. (Péld 6,23; Péld 15,5; Péld 20,12; Péld 25,12)32Whoever ignores instruction despises himself, but he who listens to reproof gains intelligence. (Péld 8,33; Péld 8,36; Péld 19,8)33The fear of the Lord is instruction in wisdom, and humility comes before honor. (Péld 1,7; Péld 18,12)