1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elõlem és nem ingadozol;2 És [így] esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek elõbõreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tûz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erõvel, és mondjátok: Gyûljetek össze és menjünk be az erõsített városokba!6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felõl és nagy romlást!7 Felkelt az oroszlán az õ tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyébõl, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a fõemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.11 Abban az idõben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél [jõ] a magas helyekrõl a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!12 Erõs szél jõ onnan reám [is;] azért hát ítéletet mondok ellenök.13 Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyûknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bûnös gondolataid?15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felõl, és Efraim hegyérõl vészhirdetõ.16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Õrizõk jönnek messze földrõl, és kiáltoznak Júda városai ellen.17 Mint a mezõnek õrizõi, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserû, bizony egész a szívedig hatott!19 Oh én belsõm, oh én belsõm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!21 Meddig látok még [hadi] zászlót, [és] hallom a kürt szavát?22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.26 Nézek, és ímé a bõ termõ föld pusztává lõn; és minden városa összeomlott az Úr elõtt, az õ haragjának tüze elõtt!27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elõl elfut minden város, elrejtõznek a sûrûségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.30 És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor?] Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyûkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretõid, életedre törnek.31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az elõször szûlõnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok elõtt.
Jeremiás 4
English Standard Version
from Crossway1“If you return, O Israel, declares the Lord, to me you should return. If you remove your detestable things from my presence, and do not waver, (1Kir 14,15; Jóel 2,12)2and if you swear, ‘As the Lord lives,’ in truth, in justice, and in righteousness, then nations shall bless themselves in him, and in him shall they glory.” (5Móz 6,13; Ézs 65,16; 1Kor 1,31; 2Kor 10,17)3For thus says the Lord to the men of Judah and Jerusalem: “Break up your fallow ground, and sow not among thorns. (Hós 10,12; Mt 13,7; Mt 13,22; Mk 4,7; Mk 4,18; Lk 8,7; Lk 8,14)4Circumcise yourselves to the Lord; remove the foreskin of your hearts, O men of Judah and inhabitants of Jerusalem; lest my wrath go forth like fire, and burn with none to quench it, because of the evil of your deeds.” (5Móz 10,16; 5Móz 28,20; Jer 9,26; Jer 21,12; Róm 2,28)
Disaster from the North
5Declare in Judah, and proclaim in Jerusalem, and say, “Blow the trumpet through the land; cry aloud and say, ‘Assemble, and let us go into the fortified cities!’ (Jer 6,1; Jer 8,14; Hós 5,8; Jóel 2,1)6Raise a standard toward Zion, flee for safety, stay not, for I bring disaster from the north, and great destruction. (Ézs 1,28; Jer 1,13; Jer 50,2; Jer 51,12; Jer 51,27)7A lion has gone up from his thicket, a destroyer of nations has set out; he has gone out from his place to make your land a waste; your cities will be ruins without inhabitant. (Ézs 5,9; Ézs 6,11; Jer 2,15; Jer 5,6; Jer 33,10; Jer 34,22; Jer 46,19; Jer 49,19)8For this put on sackcloth, lament and wail, for the fierce anger of the Lord has not turned back from us.” (4Móz 25,4; Zsolt 78,49; Ézs 13,9; Ézs 22,12; Ézs 32,11; Jer 6,26)9“In that day, declares the Lord, courage shall fail both king and officials. The priests shall be appalled and the prophets astounded.” (Zsolt 48,4)10Then I said, “Ah, Lord God, surely you have utterly deceived this people and Jerusalem, saying, ‘It shall be well with you,’ whereas the sword has reached their very life.” (1Kir 22,22; Ez 14,9)11At that time it will be said to this people and to Jerusalem, “A hot wind from the bare heights in the desert toward the daughter of my people, not to winnow or cleanse, (Jer 3,2)12a wind too full for this comes for me. Now it is I who speak in judgment upon them.” (Jer 1,16)13Behold, he comes up like clouds; his chariots like the whirlwind; his horses are swifter than eagles— woe to us, for we are ruined! (2Sám 1,23; Ézs 5,28; Jer 9,19; JSir 4,19)14O Jerusalem, wash your heart from evil, that you may be saved. How long shall your wicked thoughts lodge within you? (Zsolt 51,2; Zsolt 51,7; Ézs 1,16; Jak 4,8)15For a voice declares from Dan and proclaims trouble from Mount Ephraim. (Józs 24,33; Jer 8,16)16Warn the nations that he is coming; announce to Jerusalem, “Besiegers come from a distant land; they shout against the cities of Judah. (Jer 5,15)17Like keepers of a field are they against her all around, because she has rebelled against me, declares the Lord. (2Kir 25,1; Jer 6,3)18Your ways and your deeds have brought this upon you. This is your doom, and it is bitter; it has reached your very heart.” (Jer 2,19)
Anguish over Judah’s Desolation
19My anguish, my anguish! I writhe in pain! Oh the walls of my heart! My heart is beating wildly; I cannot keep silent, for I hear the sound of the trumpet, the alarm of war. (Ézs 16,11; Ézs 22,4; Jer 9,1; Hab 3,16)20Crash follows hard on crash; the whole land is laid waste. Suddenly my tents are laid waste, my curtains in a moment. (Jer 10,20; Jer 49,29; Ez 7,26)21How long must I see the standard and hear the sound of the trumpet?22“For my people are foolish; they know me not; they are stupid children; they have no understanding. They are ‘wise’—in doing evil! But how to do good they know not.” (Zsolt 36,3; Zsolt 82,5; Ézs 1,3; Ézs 1,16; Róm 16,19)23I looked on the earth, and behold, it was without form and void; and to the heavens, and they had no light. (1Móz 1,2; Ézs 5,30)24I looked on the mountains, and behold, they were quaking, and all the hills moved to and fro. (Náh 1,5)25I looked, and behold, there was no man, and all the birds of the air had fled. (Zof 1,3)26I looked, and behold, the fruitful land was a desert, and all its cities were laid in ruins before the Lord, before his fierce anger. (Zsolt 107,34; Jer 4,8)27For thus says the Lord, “The whole land shall be a desolation; yet I will not make a full end. (Neh 9,31; Jer 5,10; Jer 5,18; Jer 30,11; Jer 46,28; Ez 11,13)28“For this the earth shall mourn, and the heavens above be dark; for I have spoken; I have purposed; I have not relented, nor will I turn back.” (4Móz 23,19; Ézs 50,3; Jer 12,4; Hós 4,3)29At the noise of horseman and archer every city takes to flight; they enter thickets; they climb among rocks; all the cities are forsaken, and no man dwells in them. (Jer 4,7)30And you, O desolate one, what do you mean that you dress in scarlet, that you adorn yourself with ornaments of gold, that you enlarge your eyes with paint? In vain you beautify yourself. Your lovers despise you; they seek your life. (2Kir 9,30; Ézs 61,10; JSir 1,2; JSir 1,19; Ez 23,22)31For I heard a cry as of a woman in labor, anguish as of one giving birth to her first child, the cry of the daughter of Zion gasping for breath, stretching out her hands, “Woe is me! I am fainting before murderers.” (Ézs 1,15; Ézs 13,8; Jer 6,24; JSir 1,17)