1 Az a szó, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván:2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben;3 Mert ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom õket arra a földre, a melyet az õ atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.4 Ezek pedig azok a szók, a melyeket az Úr Izráel és Júda felõl szólott.5 Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.6 Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szûl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszûlõét, és miért változtak orczáik fakósárgává?7 Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!8 És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az õ igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek.9 Hanem szolgálnak az Úrnak az õ Istenöknek, és Dávidnak az õ királyoknak, a kit feltámasztok nékik.10 Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földrõl, és a te magodat az õ fogságának földébõl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa.11 Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.12 Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.13 Senki sincsen, a ki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse [sebedet,] orvosságok és balzsam nincsenek számodra.14 Elfeledkezett rólad minden szeretõd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bûnödnek sokaságáért, [és hogy] eláradtak a te vétkeid.15 Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bûnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.16 Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánynyá teszem.17 Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedbõl, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, a ki tudakozódjék felõle.18 Ezt mondja az Úr: Ímé, visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az õ hajlékain, és a város felépíttetik az õ magas helyén, és a palota a maga helyén marad.19 És hálaadás és öröm szava jõ ki belõlök, és megsokasítom õket és meg nem kevesednek, megöregbítem õket és meg nem kisebbednek.20 És az õ fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az õ gyülekezete erõsen megáll az én orczám elõtt, de megbüntetem mindazokat, a kik nyomorgatták õt.21 És az õ fejedelme õ belõle támad, és az õ uralkodója belõle jõ ki, és magamhoz bocsátom õt, hogy közeledjék hozzám: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jõjjön, azt mondja az Úr.22 És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.23 Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elõ, [és a] rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.24 Nem szûnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az õ szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.
1The word that came to Jeremiah from the Lord:2“Thus says the Lord, the God of Israel: Write in a book all the words that I have spoken to you. (Jer 36,2; Hab 2,2)3For behold, days are coming, declares the Lord, when I will restore the fortunes of my people, Israel and Judah, says the Lord, and I will bring them back to the land that I gave to their fathers, and they shall take possession of it.” (Ezsd 2,1; Jób 42,10; Ézs 11,12; Jer 12,15; Jer 16,15; Jer 23,3; Jer 29,14; Jer 30,18; Jer 31,23; Jer 32,44; Jer 33,7; Jer 33,11; Jer 33,26; JSir 2,14; Ez 20,42; Hós 1,11; Hab 2,3)4These are the words that the Lord spoke concerning Israel and Judah: (Jer 30,3)5“Thus says the Lord: We have heard a cry of panic, of terror, and no peace.6Ask now, and see, can a man bear a child? Why then do I see every man with his hands on his stomach like a woman in labor? Why has every face turned pale? (Ézs 13,8; Jóel 2,6; Náh 2,10)7Alas! That day is so great there is none like it; it is a time of distress for Jacob; yet he shall be saved out of it. (Dán 12,1; Jóel 2,11; Zof 1,14)8“And it shall come to pass in that day, declares the Lord of hosts, that I will break his yoke from off your neck, and I will burst your bonds, and foreigners shall no more make a servant of him.[1] (Jer 2,20; Jer 27,2; Ez 34,27; Náh 1,13)9But they shall serve the Lord their God and David their king, whom I will raise up for them. (Ézs 55,3; Jer 23,5; Ez 34,23; Ez 37,24; Hós 3,5; Lk 1,69; ApCsel 13,22)10“Then fear not, O Jacob my servant, declares the Lord, nor be dismayed, O Israel; for behold, I will save you from far away, and your offspring from the land of their captivity. Jacob shall return and have quiet and ease, and none shall make him afraid. (Ézs 41,8; Ézs 43,5; Jer 3,18; Jer 42,11; Jer 46,27)11For I am with you to save you, declares the Lord; I will make a full end of all the nations among whom I scattered you, but of you I will not make a full end. I will discipline you in just measure, and I will by no means leave you unpunished. (Jer 10,24; Jer 46,28)12“For thus says the Lord: Your hurt is incurable, and your wound is grievous. (Jer 10,19; Jer 14,17; Jer 15,18)13There is none to uphold your cause, no medicine for your wound, no healing for you. (Jer 46,11)14All your lovers have forgotten you; they care nothing for you; for I have dealt you the blow of an enemy, the punishment of a merciless foe, because your guilt is great, because your sins are flagrant. (Jób 13,24; Jób 19,11; Jób 30,21; Ézs 63,10; Jer 4,30; Jer 5,6; Jer 6,23; JSir 1,2; JSir 2,4)15Why do you cry out over your hurt? Your pain is incurable. Because your guilt is great, because your sins are flagrant, I have done these things to you. (Jer 30,12; Jer 30,14)16Therefore all who devour you shall be devoured, and all your foes, every one of them, shall go into captivity; those who plunder you shall be plundered, and all who prey on you I will make a prey. (2Móz 23,22; Ézs 33,1; Ézs 41,11; Jer 2,14; Jer 10,25; Jer 30,11)17For I will restore health to you, and your wounds I will heal, declares the Lord, because they have called you an outcast: ‘It is Zion, for whom no one cares!’ (Zsolt 6,2; Jer 8,22; Jer 33,6; Hós 6,1; Mik 4,6; Zof 3,19)18“Thus says the Lord: Behold, I will restore the fortunes of the tents of Jacob and have compassion on his dwellings; the city shall be rebuilt on its mound, and the palace shall stand where it used to be. (5Móz 13,16; Jer 30,3; Ám 9,11)19Out of them shall come songs of thanksgiving, and the voices of those who celebrate. I will multiply them, and they shall not be few; I will make them honored, and they shall not be small. (Ézs 35,10; Ézs 51,11; Jer 31,12; Jer 33,11; Ez 36,10; Ez 36,37; Zak 10,8)20Their children shall be as they were of old, and their congregation shall be established before me, and I will punish all who oppress them. (Ézs 1,26)21Their prince shall be one of themselves; their ruler shall come out from their midst; I will make him draw near, and he shall approach me, for who would dare of himself to approach me? declares the Lord. (1Móz 49,10; 4Móz 16,5; 5Móz 18,18; Jer 49,19; Zsid 5,4)22And you shall be my people, and I will be your God.” (3Móz 26,12; Jer 24,7; Jer 31,1; Jer 31,33; Jer 32,38)23Behold the storm of the Lord! Wrath has gone forth, a whirling tempest; it will burst upon the head of the wicked. (Jer 23,19; Jer 25,32)24The fierce anger of the Lord will not turn back until he has executed and accomplished the intentions of his mind. In the latter days you will understand this. (Jer 12,13; Hós 3,5)