1 És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.3 És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]4 És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!5 A niniveiek pedig hivének Istenben, és bõjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.6 És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székébõl, és leveté magáról az õ királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.7 És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és fõembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!8 Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erõsen, és térjen meg kiki az õ gonosz útáról és az erõszakosságból, a mely az õ kezökben van!9 Ki tudja? talán visszatér és megengesztelõdik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!10 És látá Isten az õ cselekedeteiket, hogy megtértek az õ gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyrõl mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.
1Then the word of the Lord came to Jonah the second time, saying,2“Arise, go to Nineveh, that great city, and call out against it the message that I tell you.” (Jón 1,2)3So Jonah arose and went to Nineveh, according to the word of the Lord. Now Nineveh was an exceedingly great city,[1] three days’ journey in breadth.[2] (Jón 3,2)4Jonah began to go into the city, going a day’s journey. And he called out, “Yet forty days, and Nineveh shall be overthrown!”5And the people of Nineveh believed God. They called for a fast and put on sackcloth, from the greatest of them to the least of them. (2Sám 3,31; 2Krón 20,3; Mt 12,41; Lk 11,32)
The People of Nineveh Repent
6The word reached[3] the king of Nineveh, and he arose from his throne, removed his robe, covered himself with sackcloth, and sat in ashes. (Jób 1,20; Jób 2,8; Ez 26,16)7And he issued a proclamation and published through Nineveh, “By the decree of the king and his nobles: Let neither man nor beast, herd nor flock, taste anything. Let them not feed or drink water, (Zsolt 36,6; Dán 6,26; Jóel 1,18; Jóel 1,20; Jón 4,11)8but let man and beast be covered with sackcloth, and let them call out mightily to God. Let everyone turn from his evil way and from the violence that is in his hands. (Ézs 59,6; Jer 18,11; Jer 36,3; Jón 3,7)9Who knows? God may turn and relent and turn from his fierce anger, so that we may not perish.” (2Sám 12,22; Zsolt 85,3; Jóel 2,14)10When God saw what they did, how they turned from their evil way, God relented of the disaster that he had said he would do to them, and he did not do it. (Jer 18,8)