1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
1Then Jonah prayed to the LORD his God from the belly of the fish,2saying, “I called out to the LORD, out of my distress, and he answered me; out of the belly of Sheol I cried, and you heard my voice. (Zsolt 3,4; Zsolt 118,5; Zsolt 120,1; JSir 3,55; JSir 3,56)3For you cast me into the deep, into the heart of the seas, and the flood surrounded me; all your breakers and your waves passed over me. (Zsolt 42,7; Zsolt 88,6; Zsolt 88,7)4Then I said, ‘I am driven away from your sight; yet I shall again look upon your holy temple.’ (1Kir 8,35; 1Kir 8,38; Zsolt 31,22)5The waters closed in over me to take my life; the deep surrounded me; weeds were wrapped about my head. (Zsolt 69,1; JSir 3,54)6To the roots of the mountains I went down, to the land whose bars closed upon me forever. Yet you brought up my life from the pit, O LORD my God.7When my life was fainting away, I remembered the LORD, and my prayer came to you, into your holy temple. (2Krón 30,27)8Those who pay regard to vain idols forsake their hope of steadfast love. (2Kir 17,15; Zsolt 31,6; Jer 2,5; Jer 2,13)9But I with the voice of thanksgiving will sacrifice to you; what I have vowed I will pay. Salvation belongs to the LORD!” (Zsolt 3,8; Zsolt 50,14; Hós 14,2; Zsid 13,15)10And the LORD spoke to the fish, and it vomited Jonah out upon the dry land.