Jónás 1 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És lõn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván: 2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe! 3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elõl. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elõl. 4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lõn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala. 5 Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az õ istenéhez, és a hajóban lévõ holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt. 6 De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el! 7 Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. 8 Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népbõl való vagy te? 9 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette. 10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elõl fut, mivelhogy elbeszélé nékik. 11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék. 12 Õ pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok. 13 És erõlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök. 14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad! 15 És felragadák Jónást és beveték õt a tengerbe, és megszûnék a tenger az õ háborgásától. 16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.

English Standard Version

Jonah Flees the Presence of the Lord

1 Now the word of the Lord came to Jonah the son of Amittai, saying, (2Kir 14,25) 2 “Arise, go to Nineveh, that great city, and call out against it, for their evil^[1] has come up before me.” (1Móz 10,11; 2Kir 19,36; Jón 3,3; Jón 4,11; Náh 1,1; Zof 2,13; Mt 12,41; Lk 11,30; Lk 11,32; Jel 18,5)

1Móz 10,112Kir 19,36Jón 3,3Jón 4,11Náh 1,1Zof 2,13Mt 12,41Lk 11,30Lk 11,32Jel 18,5

3 But Jonah rose to flee to Tarshish from the presence of the Lord. He went down to Joppa and found a ship going to Tarshish. So he paid the fare and went down into it, to go with them to Tarshish, away from the presence of the Lord. (1Móz 4,16; Józs 19,46; 1Kir 10,22; Zsolt 139,9; Jón 4,2)

1Móz 4,16Józs 19,461Kir 10,22Zsolt 139,9Jón 4,2

4 But the Lord hurled a great wind upon the sea, and there was a mighty tempest on the sea, so that the ship threatened to break up. (1Kir 22,48; Zsolt 48,7; Zsolt 107,25) 5 Then the mariners were afraid, and each cried out to his god. And they hurled the cargo that was in the ship into the sea to lighten it for them. But Jonah had gone down into the inner part of the ship and had lain down and was fast asleep. (Zsolt 107,28; ApCsel 27,18; ApCsel 27,38) 6 So the captain came and said to him, “What do you mean, you sleeper? Arise, call out to your god! Perhaps the god will give a thought to us, that we may not perish.” (Jón 1,5; Jón 3,9)

Jonah Is Thrown into the Sea

7 And they said to one another, “Come, let us cast lots, that we may know on whose account this evil has come upon us.” So they cast lots, and the lot fell on Jonah. (Bír 20,9) 8 Then they said to him, “Tell us on whose account this evil has come upon us. What is your occupation? And where do you come from? What is your country? And of what people are you?” 9 And he said to them, “I am a Hebrew, and I fear the Lord, the God of heaven, who made the sea and the dry land.” (Zsolt 146,6; Jel 11,13) 10 Then the men were exceedingly afraid and said to him, “What is this that you have done!” For the men knew that he was fleeing from the presence of the Lord, because he had told them. (Jón 1,3) 11 Then they said to him, “What shall we do to you, that the sea may quiet down for us?” For the sea grew more and more tempestuous. 12 He said to them, “Pick me up and hurl me into the sea; then the sea will quiet down for you, for I know it is because of me that this great tempest has come upon you.” (Józs 7,20) 13 Nevertheless, the men rowed hard^[2] to get back to dry land, but they could not, for the sea grew more and more tempestuous against them. 14 Therefore they called out to the Lord, “O Lord, let us not perish for this man’s life, and lay not on us innocent blood, for you, O Lord, have done as it pleased you.” (5Móz 21,8; Zsolt 115,3) 15 So they picked up Jonah and hurled him into the sea, and the sea ceased from its raging. (Zsolt 65,7; Lk 8,24) 16 Then the men feared the Lord exceedingly, and they offered a sacrifice to the Lord and made vows. (1Móz 8,20; 1Móz 31,54; Jón 2,9)

A Great Fish Swallows Jonah

17 ^[3] And the Lord appointed^[4] a great fish to swallow up Jonah. And Jonah was in the belly of the fish three days and three nights. (Mt 12,40; Mt 16,4; Lk 11,30)