1 Összegyûjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer [embert.2 És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának [városába], Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrõl, a Seregek Urának nevérõl neveztetik, ki ül a Kérubok között.3 És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.4 Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elõtt megyen.5 Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából való minden [szerszámokkal,] hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.6 És mikor Nákonnak szérûjére jutának, kinyújtá Uzza [az õ kezét] az Isten ládájára, és megtartá [azt;] mert az ökrök félremozdították vala.7 Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten vakmerõségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.8 És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jõjjön az Úr ládája én hozzám?10 És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.11 És lõn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.12 És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.13 Mikor pedig [azok,] a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék [ott egy] ökröt és hízott borjút.14 Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.15 Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.16 Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, megútálá õt szívében.17 Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.18 Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égõáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.19 És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az õ háznépét [is:] kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsõséges vala ma Izráel királya, ki az õ szolgáinak szolgálói elõtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!21 És monda Dávid Mikálnak: Az Úr elõtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az õ egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr elõtt örvendezém.22 Sõt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elõtt, a kikrõl te szólasz.23 Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lõn soha gyermeke az õ halálának napjáig.
1David again gathered all the chosen men of Israel, thirty thousand. (1Krón 13,6)2And David arose and went with all the people who were with him from Baale-judah to bring up from there the ark of God, which is called by the name of the Lord of hosts who sits enthroned on the cherubim. (2Móz 25,22; Józs 15,9; Józs 15,60; 1Sám 4,4; 2Krón 1,4; Zsolt 80,1)3And they carried the ark of God on a new cart and brought it out of the house of Abinadab, which was on the hill. And Uzzah and Ahio,[1] the sons of Abinadab, were driving the new cart, (1Sám 6,7; 1Sám 7,1)4with the ark of God,[2] and Ahio went before the ark.
Uzzah and the Ark
5And David and all the house of Israel were celebrating before the Lord, with songs[3] and lyres and harps and tambourines and castanets and cymbals. (1Krón 13,8; Zsolt 150,3)6And when they came to the threshing floor of Nacon, Uzzah put out his hand to the ark of God and took hold of it, for the oxen stumbled. (4Móz 4,15; 1Krón 13,9; 1Krón 15,2)7And the anger of the Lord was kindled against Uzzah, and God struck him down there because of his error, and he died there beside the ark of God. (1Sám 6,19)8And David was angry because the Lord had broken out against Uzzah. And that place is called Perez-uzzah[4] to this day.9And David was afraid of the Lord that day, and he said, “How can the ark of the Lord come to me?”10So David was not willing to take the ark of the Lord into the city of David. But David took it aside to the house of Obed-edom the Gittite. (1Krón 15,25)11And the ark of the Lord remained in the house of Obed-edom the Gittite three months, and the Lord blessed Obed-edom and all his household. (1Krón 26,5)12And it was told King David, “The Lord has blessed the household of Obed-edom and all that belongs to him, because of the ark of God.” So David went and brought up the ark of God from the house of Obed-edom to the city of David with rejoicing. (1Kir 8,1; 1Krón 15,25)13And when those who bore the ark of the Lord had gone six steps, he sacrificed an ox and a fattened animal. (4Móz 4,15; 4Móz 7,9; Józs 3,3; 1Kir 8,5; 1Krón 15,2; 1Krón 15,15)14And David danced before the Lord with all his might. And David was wearing a linen ephod. (2Móz 15,20; 1Sám 2,18; Zsolt 30,11; Zsolt 150,4)15So David and all the house of Israel brought up the ark of the Lord with shouting and with the sound of the horn.
David and Michal
16As the ark of the Lord came into the city of David, Michal the daughter of Saul looked out of the window and saw King David leaping and dancing before the Lord, and she despised him in her heart.17And they brought in the ark of the Lord and set it in its place, inside the tent that David had pitched for it. And David offered burnt offerings and peace offerings before the Lord. (1Kir 8,5; 1Kir 8,62; 1Krón 15,1; 2Krón 1,4; Zsolt 132,8)18And when David had finished offering the burnt offerings and the peace offerings, he blessed the people in the name of the Lord of hosts (1Kir 8,14; 1Kir 8,55)19and distributed among all the people, the whole multitude of Israel, both men and women, a cake of bread, a portion of meat,[5] and a cake of raisins to each one. Then all the people departed, each to his house. (1Krón 16,43)20And David returned to bless his household. But Michal the daughter of Saul came out to meet David and said, “How the king of Israel honored himself today, uncovering himself today before the eyes of his servants’ female servants, as one of the vulgar fellows shamelessly uncovers himself!” (Bír 9,4; 1Sám 19,24; 2Sám 6,14; 2Sám 6,16)21And David said to Michal, “It was before the Lord, who chose me above your father and above all his house, to appoint me as prince[6] over Israel, the people of the Lord—and I will celebrate before the Lord. (1Sám 13,14; 1Sám 15,28)22I will make myself yet more contemptible than this, and I will be abased in your[7] eyes. But by the female servants of whom you have spoken, by them I shall be held in honor.”23And Michal the daughter of Saul had no child to the day of her death.