1 Sámuel 8 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És lõn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az õ fiait tevé bírákká Izráel felett. 2 Elsõszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak. 3 De fiai nem járának az õ útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet. 4 Összegyûlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába. 5 És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél [szokás]. 6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. 7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök. 8 Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam õket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek. 9 Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök. 10 És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tõle királyt kért. 11 És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetõivé és lovasaivá teszi õket, és szekere elõtt futnak. 12 Ezredesekké teendi õket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket. 13 Leányaitokat pedig elviszi kenõcskészítõknek, szakácsnéknak és sütõknek. 14 Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szõlõhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja. 15 Veteményeiteket és szõlõiteket megdézsmálja, és fõbb embereinek és szolgáinak adja. 16 Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal. 17 Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki. 18 És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket. 19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. 20 És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és elõttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat. 21 És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak. 22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az õ városába.

English Standard Version

from Crossway

Israel Demands a King

1 When Samuel became old, he made his sons judges over Israel. (5Móz 16,18) 2 The name of his firstborn son was Joel, and the name of his second, Abijah; they were judges in Beersheba. 3 Yet his sons did not walk in his ways but turned aside after gain. They took bribes and perverted justice. (2Móz 18,21; 2Móz 23,8; 5Móz 16,19; Zsolt 15,5)

2Móz 18,212Móz 23,85Móz 16,19Zsolt 15,5

4 Then all the elders of Israel gathered together and came to Samuel at Ramah (1Sám 7,17) 5 and said to him, “Behold, you are old and your sons do not walk in your ways. Now appoint for us a king to judge us like all the nations.” (5Móz 17,14; 1Sám 8,19; Hós 13,10; ApCsel 13,21)

5Móz 17,141Sám 8,19Hós 13,10ApCsel 13,21

6 But the thing displeased Samuel when they said, “Give us a king to judge us.” And Samuel prayed to the Lord. 7 And the Lord said to Samuel, “Obey the voice of the people in all that they say to you, for they have not rejected you, but they have rejected me from being king over them. (2Móz 16,8; 1Sám 10,19) 8 According to all the deeds that they have done, from the day I brought them up out of Egypt even to this day, forsaking me and serving other gods, so they are also doing to you. 9 Now then, obey their voice; only you shall solemnly warn them and show them the ways of the king who shall reign over them.” (1Sám 8,11)

Samuel’s Warning Against Kings

10 So Samuel told all the words of the Lord to the people who were asking for a king from him. 11 He said, “These will be the ways of the king who will reign over you: he will take your sons and appoint them to his chariots and to be his horsemen and to run before his chariots. (5Móz 17,16; 1Sám 10,25; 1Sám 14,52) 12 And he will appoint for himself commanders of thousands and commanders of fifties, and some to plow his ground and to reap his harvest, and to make his implements of war and the equipment of his chariots. (1Móz 45,6) 13 He will take your daughters to be perfumers and cooks and bakers. 14 He will take the best of your fields and vineyards and olive orchards and give them to his servants. (1Kir 21,7; Ez 46,18) 15 He will take the tenth of your grain and of your vineyards and give it to his officers and to his servants. 16 He will take your male servants and female servants and the best of your young men^[1] and your donkeys, and put them to his work. 17 He will take the tenth of your flocks, and you shall be his slaves. 18 And in that day you will cry out because of your king, whom you have chosen for yourselves, but the Lord will not answer you in that day.” (Péld 1,28; Ézs 1,15; Mik 3,4)

The Lord Grants Israel’s Request

19 But the people refused to obey the voice of Samuel. And they said, “No! But there shall be a king over us, 20 that we also may be like all the nations, and that our king may judge us and go out before us and fight our battles.” (1Sám 8,5) 21 And when Samuel had heard all the words of the people, he repeated them in the ears of the Lord. 22 And the Lord said to Samuel, “Obey their voice and make them a king.” Samuel then said to the men of Israel, “Go every man to his city.” (1Sám 8,7; Hós 13,11)