1 Sámuel 7 | IBS-fordítás (Új Károli)

IBS-fordítás (Új Károli)

1 És eljövének a Kirjáth-Jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevivék Abinádáb házába, [mely] a dombon vala; és Eleázárt, az õ fiát az Úr ládájának õrizésére rendelék. 2 És lõn, hogy attól a naptól fogva, a [melyen] Kirjáth-Jeárimban hagyták a ládát, sok idõ eltelék, tudniillik húsz esztendõ. És Izráelnek egész háza síránkozék az Úr után. 3 Sámuel pedig szóla Izráel egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekbõl megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezébõl. 4 Elhányák azért Izráel fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának. 5 Akkor Sámuel mondá: Gyûjtsétek össze egész Izráelt Mispába, hogy imádkozzam értetek az Úrhoz. 6 Összegyûlének azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr elõtt; és bõjtölének azon a napon, és [így] szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképen ítélé Sámuel Izráel fiait Mispában. 7 Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyûlének Mispában, feljöttek a Filiszteusok fejedelmei Izráel ellen. És mikor [ezt] meghallották Izráel fiai, megrémülének a Filiszteusoktól. 8 És mondának Izráel fiai Sámuelnek: Ne szünjél meg érettünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a Filiszteusok kezébõl. 9 Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égõáldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izráelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá õt. 10 És lõn, hogy a mikor Sámuel az égõáldozatot végezé, eljövének a Filiszteusok, hogy Izráel ellen harczoljanak. Az Úr pedig mennydörge nagy hangon azon a napon a Filiszteusok felett és [annyira] megzavarta õket, hogy megverettetének Izráel elõtt. 11 Akkor kijövének Izráel emberei Mispából, és üldözték a Filiszteusokat és verték õket egészen Bethkáron alól. 12 Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében- Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr! 13 És megaláztatának a Filiszteusok, és nem menének többé Izráel határára. És az Úrnak keze a Filiszteusok ellen volt Sámuelnek teljes életében. 14 És visszavevé [Izráel] a városokat, a melyeket a Filiszteusok Izráeltõl elvettek vala, Ekrontól fogva Gáthig, és az õ határukat megszabadítá Izráel a Filiszteusok kezébõl. És békesség lõn Izráel és az Emoreusok között. 15 Sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle Izráel felett. 16 És elmegy vala esztendõnként, és bejárá Béthelt, Gilgált és Mispát, és ítéletet hozott vala Izráel felett mind e helyeken. 17 Annakutána visszatére Rámába, mert ott vala az õ háza, és ott [is] ítéletet hoza Izráel felett; és oltárt építe ott az Úrnak.

English Standard Version

from Crossway

1 And the men of Kiriath-jearim came and took up the ark of the Lord and brought it to the house of Abinadab on the hill. And they consecrated his son Eleazar to have charge of the ark of the Lord. (2Sám 6,3) 2 From the day that the ark was lodged at Kiriath-jearim, a long time passed, some twenty years, and all the house of Israel lamented after the Lord.

Samuel Judges Israel

3 And Samuel said to all the house of Israel, “If you are returning to the Lord with all your heart, then put away the foreign gods and the Ashtaroth from among you and direct your heart to the Lord and serve him only, and he will deliver you out of the hand of the Philistines.” (1Móz 35,2; 5Móz 6,13; 5Móz 10,20; 5Móz 13,4; 5Móz 30,2; Józs 24,14; Józs 24,23; Bír 2,13; Bír 10,16; 1Kir 8,48; 2Krón 19,3; 2Krón 30,19; Ezsd 7,10; Ézs 55,7; Hós 6,1; Jóel 2,12; Mt 4,10; Lk 4,8)

1Móz 35,25Móz 6,135Móz 10,205Móz 13,45Móz 30,2Józs 24,14Józs 24,23Bír 2,13Bír 10,161Kir 8,482Krón 19,32Krón 30,19Ezsd 7,10Ézs 55,7Hós 6,1Jóel 2,12Mt 4,10Lk 4,8

4 So the people of Israel put away the Baals and the Ashtaroth, and they served the Lord only. 5 Then Samuel said, “Gather all Israel at Mizpah, and I will pray to the Lord for you.” (Bír 20,1) 6 So they gathered at Mizpah and drew water and poured it out before the Lord and fasted on that day and said there, “We have sinned against the Lord.” And Samuel judged the people of Israel at Mizpah. (Bír 10,10; 1Sám 7,5; 1Sám 31,13; 2Sám 14,14; Neh 9,1)

Bír 10,101Sám 7,51Sám 31,132Sám 14,14Neh 9,1

7 Now when the Philistines heard that the people of Israel had gathered at Mizpah, the lords of the Philistines went up against Israel. And when the people of Israel heard of it, they were afraid of the Philistines. 8 And the people of Israel said to Samuel, “Do not cease to cry out to the Lord our God for us, that he may save us from the hand of the Philistines.” 9 So Samuel took a nursing lamb and offered it as a whole burnt offering to the Lord. And Samuel cried out to the Lord for Israel, and the Lord answered him. (Zsolt 99,6; Jer 15,1) 10 As Samuel was offering up the burnt offering, the Philistines drew near to attack Israel. But the Lord thundered with a mighty sound that day against the Philistines and threw them into confusion, and they were defeated before Israel. (1Sám 2,10; 2Sám 22,14; Zsolt 18,13) 11 And the men of Israel went out from Mizpah and pursued the Philistines and struck them, as far as below Beth-car. 12 Then Samuel took a stone and set it up between Mizpah and Shen^[1] and called its name Ebenezer;^[2] for he said, “Till now the Lord has helped us.” (1Móz 28,18; 1Móz 31,45; 1Móz 35,14; Józs 4,9; Józs 24,26)

1Móz 28,181Móz 31,451Móz 35,14Józs 4,9Józs 24,26

13 So the Philistines were subdued and did not again enter the territory of Israel. And the hand of the Lord was against the Philistines all the days of Samuel. (Bír 13,1) 14 The cities that the Philistines had taken from Israel were restored to Israel, from Ekron to Gath, and Israel delivered their territory from the hand of the Philistines. There was peace also between Israel and the Amorites. 15 Samuel judged Israel all the days of his life. (Bír 2,16; 1Sám 7,6; 1Sám 12,11) 16 And he went on a circuit year by year to Bethel, Gilgal, and Mizpah. And he judged Israel in all these places. 17 Then he would return to Ramah, for his home was there, and there also he judged Israel. And he built there an altar to the Lord. (Bír 21,4; 1Sám 1,19; 1Sám 14,35)