1 És az Úrnak ládája hét hónapig volt a Filiszteusok földén.2 Akkor szólíták a Filiszteusok a papokat és jövendõmondókat, mondván: Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük haza?3 Azok pedig felelének: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az õ keze rólatok.4 És mondának: Micsoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell néki? Azok pedig felelének: A Filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma arany és öt arany egér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is.5 Csináljátok meg azért fekélyeiteknek képmását és egereiteknek képmását, melyek pusztítják a földet, és [így] adjatok Izráel Istenének dicsõséget, talán megkönnyebbedik az õ keze rajtatok, és a ti isteneteken és földeteken.6 Miért keményítenétek meg szíveiteket, mint megkeményítették szívöket Égyiptom és a Faraó? Avagy nem úgy volt-é, hogy a mint hatalmát megmutatta rajtok, elbocsátá õket, hogy elmenjenek?7 Most azért vegyetek és készítsetek egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tõlök haza;8 És vegyétek az Úrnak ládáját, és tegyétek a szekérre; az aranyszerszámokat pedig, melyeket vétekért való áldozatul hoztok néki, tegyétek egy táskába az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen el.9 És nézzetek [utána], hogy ha az õ határának útján Béth-Semes felé tart, akkor õ szerezte nékünk ezt a nagy bajt; ha pedig nem, [akkor] megtudjuk, hogy nem az õ keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, a mi velünk történt.10 Úgy cselekedének azért az emberek; és vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig berekeszték otthon.11 És feltették az Úrnak ládáját a szekérre és a táskát az arany egerekkel és fekélyeiknek képmásával.12 A tehenek pedig egyenesen a Béth-Semes felé [vivõ] úton menének; egy úton mentek, folytonosan bõgve, és sem jobbra, sem balra nem térének le. És a Filiszteusok fejedelmei utánok menének Béth-Semes határáig.13 A Béth-Semesbeliek pedig búzaaratással foglalkozának a völgyben, és felemelvén szemeiket, meglátták a ládát: és örvendezének, hogy látták.14 A szekér pedig eljutott a Béth-Semesbõl való Józsua mezejére, és ott megállott. Vala pedig ott egy nagy kõ, és felvagdalták a szekér fáit és a teheneket megáldozták az Úrnak egészen égõáldozatul.15 Akkor a Léviták levették az Úrnak ládáját és a táskát, mely mellette volt, melyben az aranyszerszámok valának, és a nagy kõre helyezték. A Béth-Semesbeli emberek pedig azon a napon egészen égõáldozatot és véres áldozatot áldoztak az Úrnak.16 És mikor a Filiszteusok öt fejedelme [ezt] látta, visszatére azon napon Ekronba.17 Az arany fekélyek pedig, melyeket a Filiszteusok vétekért való áldozatul hoztak az Úrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelonért, egyet Gáthért, egyet Ekronért.18 Az arany egerek pedig a Filiszteusok minden városainak száma szerint valának, melyek az öt fejedelem alá [tartoztak,] a kerített városoktól a kerítetlen helységekig. És bizonyság az a nagy kõ, a melyre az Úrnak ládáját helyezték, mind a mai napig, a Béth-Semesbõl való Józsua mezején.19 És megvere [az Úr] a Béth-Semesbeliek közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába tekintének. Megvere pedig a nép közül ötvenezer és hetven embert. És a nép szomorkodott, hogy az Úr [ily] nagy csapással sújtotta vala a népet.20 Mondának azért a Béth-Semesbeliek: Kicsoda állhat meg az Úr elõtt, e szent Isten elõtt? És kihez megy el mi tõlünk?21 Követeket küldének akkor Kirjáth-Jeárim lakosaihoz, mondván: A Filiszteusok visszahozták az Úrnak ládáját, jõjjetek el, és vigyétek el azt magatokhoz.
1The ark of the Lord was in the country of the Philistines seven months.2And the Philistines called for the priests and the diviners and said, “What shall we do with the ark of the Lord? Tell us with what we shall send it to its place.” (1Móz 41,8; 2Móz 7,11; 5Móz 18,10; Dán 2,2; Dán 5,7)3They said, “If you send away the ark of the God of Israel, do not send it empty, but by all means return him a guilt offering. Then you will be healed, and it will be known to you why his hand does not turn away from you.” (3Móz 5,15; 1Sám 6,9)4And they said, “What is the guilt offering that we shall return to him?” They answered, “Five golden tumors and five golden mice, according to the number of the lords of the Philistines, for the same plague was on all of you and on your lords. (Józs 13,3; Bír 3,3; 1Sám 5,6; 1Sám 5,9; 1Sám 5,12; 1Sám 6,17)5So you must make images of your tumors and images of your mice that ravage the land, and give glory to the God of Israel. Perhaps he will lighten his hand from off you and your gods and your land. (Józs 7,19; 1Sám 5,3; 1Sám 5,6; 1Sám 5,7; 1Sám 5,9; 1Sám 5,11; 1Sám 6,4)6Why should you harden your hearts as the Egyptians and Pharaoh hardened their hearts? After he had dealt severely with them, did they not send the people away, and they departed? (2Móz 7,13; 2Móz 8,15; 2Móz 8,32; 2Móz 9,7; 2Móz 9,35; 2Móz 10,1; 2Móz 12,31; 2Móz 14,17)7Now then, take and prepare a new cart and two milk cows on which there has never come a yoke, and yoke the cows to the cart, but take their calves home, away from them. (4Móz 19,2; 2Sám 6,3)8And take the ark of the Lord and place it on the cart and put in a box at its side the figures of gold, which you are returning to him as a guilt offering. Then send it off and let it go its way (1Sám 6,3; 1Sám 6,4)9and watch. If it goes up on the way to its own land, to Beth-shemesh, then it is he who has done us this great harm, but if not, then we shall know that it is not his hand that struck us; it happened to us by coincidence.” (Józs 15,10; 1Sám 6,3)10The men did so, and took two milk cows and yoked them to the cart and shut up their calves at home.11And they put the ark of the Lord on the cart and the box with the golden mice and the images of their tumors.12And the cows went straight in the direction of Beth-shemesh along one highway, lowing as they went. They turned neither to the right nor to the left, and the lords of the Philistines went after them as far as the border of Beth-shemesh. (4Móz 20,19; Józs 21,16)13Now the people of Beth-shemesh were reaping their wheat harvest in the valley. And when they lifted up their eyes and saw the ark, they rejoiced to see it. (1Sám 6,12)14The cart came into the field of Joshua of Beth-shemesh and stopped there. A great stone was there. And they split up the wood of the cart and offered the cows as a burnt offering to the Lord. (1Sám 6,18)15And the Levites took down the ark of the Lord and the box that was beside it, in which were the golden figures, and set them upon the great stone. And the men of Beth-shemesh offered burnt offerings and sacrificed sacrifices on that day to the Lord. (1Sám 6,12; 1Sám 6,14)16And when the five lords of the Philistines saw it, they returned that day to Ekron. (1Sám 6,4)17These are the golden tumors that the Philistines returned as a guilt offering to the Lord: one for Ashdod, one for Gaza, one for Ashkelon, one for Gath, one for Ekron, (1Sám 6,3; 1Sám 6,8)18and the golden mice, according to the number of all the cities of the Philistines belonging to the five lords, both fortified cities and unwalled villages. The great stone beside which they set down the ark of the Lord is a witness to this day in the field of Joshua of Beth-shemesh. (5Móz 3,5; 1Sám 6,14)19And he struck some of the men of Beth-shemesh, because they looked upon the ark of the Lord. He struck seventy men of them,[1] and the people mourned because the Lord had struck the people with a great blow. (2Móz 19,21; 4Móz 4,15; 4Móz 4,20; 2Sám 6,7)20Then the men of Beth-shemesh said, “Who is able to stand before the Lord, this holy God? And to whom shall he go up away from us?” (2Sám 6,9)21So they sent messengers to the inhabitants of Kiriath-jearim, saying, “The Philistines have returned the ark of the Lord. Come down and take it up to you.” (Józs 9,17; Józs 18,14; 1Krón 13,5)