1 Ki ez, ki jõ Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.2 Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam õket búsulásomban, és széttapostam õket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.4 Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.5 Körültekinték és nem vala segítõ, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem õket haragomban, és ontám a földre véröket!7 Az Úrnak kegyelmességeirõl emlékezem, az Úr dicséreteirõl mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.8 És õ mondá: Bizony az én népem õk, fiak, a kik nem hazudnak; és lõn nékik megtartójok.9 Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében váltotta Õ meg õket, fölvette és hordozá õket a régi idõk minden napjaiban.10 Õk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és õ ellenségükké lõn, hadakozott ellenök.11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki õket kihozá a tengerbõl nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az õ szentséges lelkét?12 Ki Mózes jobbján járatá dicsõségének karját, a ki a vizeket ketté választá elõttök, hogy magának örök nevet szerezzen?13 Ki járatá õket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!14 Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte õket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicsõ nevet szerezz!15 Tekints alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tõlem!16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.17 Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!18 Kevés [ideig] bírta szentségednek népe [földét,] ellenségink megtapodták szent helyedet.19 Olyanok lettünk, mint a kiken eleitõl fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
1Who is this who comes from Edom, in crimsoned garments from Bozrah, he who is splendid in his apparel, marching in the greatness of his strength? “It is I, speaking in righteousness, mighty to save.” (Zsolt 68,7; Ézs 34,6)2Why is your apparel red, and your garments like his who treads in the winepress? (JSir 1,15; Jel 14,20; Jel 19,13; Jel 19,15)3“I have trodden the winepress alone, and from the peoples no one was with me; I trod them in my anger and trampled them in my wrath; their lifeblood[1] spattered on my garments, and stained all my apparel. (Ézs 59,16; Jóel 3,13)4For the day of vengeance was in my heart, and my year of redemption[2] had come. (Ézs 34,8)5I looked, but there was no one to help; I was appalled, but there was no one to uphold; so my own arm brought me salvation, and my wrath upheld me. (Ézs 59,16)6I trampled down the peoples in my anger; I made them drunk in my wrath, and I poured out their lifeblood on the earth.” (Ézs 49,26)
The Lord’s Mercy Remembered
7I will recount the steadfast love of the Lord, the praises of the Lord, according to all that the Lord has granted us, and the great goodness to the house of Israel that he has granted them according to his compassion, according to the abundance of his steadfast love. (Zsolt 145,7)8For he said, “Surely they are my people, children who will not deal falsely.” And he became their Savior.9In all their affliction he was afflicted,[3] and the angel of his presence saved them; in his love and in his pity he redeemed them; he lifted them up and carried them all the days of old. (5Móz 7,7; 5Móz 32,10; Bír 10,16; Ez 16,5)10But they rebelled and grieved his Holy Spirit; therefore he turned to be their enemy, and himself fought against them. (2Móz 15,24; 4Móz 14,11; Zsolt 78,17; Zsolt 78,40; Zsolt 78,56; Zsolt 95,9; Ez 20,8; ApCsel 7,51; Ef 4,30)11Then he remembered the days of old, of Moses and his people.[4] Where is he who brought them up out of the sea with the shepherds of his flock? Where is he who put in the midst of them his Holy Spirit, (2Móz 14,19; Zsolt 77,11)12who caused his glorious arm to go at the right hand of Moses, who divided the waters before them to make for himself an everlasting name, (2Móz 14,21; Józs 3,16; 2Sám 7,23; Neh 9,10)13who led them through the depths? Like a horse in the desert, they did not stumble.14Like livestock that go down into the valley, the Spirit of the Lord gave them rest. So you led your people, to make for yourself a glorious name. (4Móz 10,33; Ézs 63,12)
Prayer for Mercy
15Look down from heaven and see, from your holy and beautiful[5] habitation. Where are your zeal and your might? The stirring of your inner parts and your compassion are held back from me. (5Móz 26,15; Zsolt 33,14; Ézs 59,17; Zak 1,14)16For you are our Father, though Abraham does not know us, and Israel does not acknowledge us; you, O Lord, are our Father, our Redeemer from of old is your name. (5Móz 32,6; Ézs 43,14; Ézs 64,8)17O Lord, why do you make us wander from your ways and harden our heart, so that we fear you not? Return for the sake of your servants, the tribes of your heritage. (Zsolt 90,13; Ézs 6,10; Jn 12,40)18Your holy people held possession for a little while;[6] our adversaries have trampled down your sanctuary. (5Móz 4,25; Ézs 64,11)19We have become like those over whom you have never ruled, like those who are not called by your name. (Jer 14,8)