1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.3 És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.5 Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.8 Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!12 És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.
1For Zion’s sake I will not keep silent, and for Jerusalem’s sake I will not be quiet, until her righteousness goes forth as brightness, and her salvation as a burning torch. (Péld 4,18; Ézs 62,6)2The nations shall see your righteousness, and all the kings your glory, and you shall be called by a new name that the mouth of the Lord will give. (Zsolt 98,2; Ézs 60,3; Ézs 60,14; Jel 2,17; Jel 3,12)3You shall be a crown of beauty in the hand of the Lord, and a royal diadem in the hand of your God. (Ézs 54,11; Zak 9,16)4You shall no more be termed Forsaken,[1] and your land shall no more be termed Desolate,[2] but you shall be called My Delight Is in Her,[3] and your land Married;[4] for the Lord delights in you, and your land shall be married. (Ézs 49,14; Ézs 54,1; Ézs 54,6; Ézs 54,7; Ézs 60,15; Ézs 62,2; Hós 1,10; Mal 3,12; 1Pt 2,10)5For as a young man marries a young woman, so shall your sons marry you, and as the bridegroom rejoices over the bride, so shall your God rejoice over you. (Ézs 51,18; Ézs 65,19)6On your walls, O Jerusalem, I have set watchmen; all the day and all the night they shall never be silent. You who put the Lord in remembrance, take no rest, (Ézs 52,8; Ézs 56,10)7and give him no rest until he establishes Jerusalem and makes it a praise in the earth. (Ézs 60,18; Ézs 61,11; Zof 3,20)8The Lord has sworn by his right hand and by his mighty arm: “I will not again give your grain to be food for your enemies, and foreigners shall not drink your wine for which you have labored; (5Móz 28,33; Ézs 65,21; Jer 5,17; Zsid 6,13)9but those who garner it shall eat it and praise the Lord, and those who gather it shall drink it in the courts of my sanctuary.”[5] (5Móz 12,12; 5Móz 14,23; 5Móz 14,26)10Go through, go through the gates; prepare the way for the people; build up, build up the highway; clear it of stones; lift up a signal over the peoples. (Ézs 11,10; Ézs 40,3; Ézs 49,22; Ézs 57,14)11Behold, the Lord has proclaimed to the end of the earth: Say to the daughter of Zion, “Behold, your salvation comes; behold, his reward is with him, and his recompense before him.” (Ézs 40,10; Zak 9,9; Mt 21,5; Jn 12,15)12And they shall be called The Holy People, The Redeemed of the Lord; and you shall be called Sought Out, A City Not Forsaken. (Ézs 61,4; Ézs 61,6; Ézs 62,4)