1 Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzõknek, a kik gonoszt jegyeznek,2 Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstõl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az õ prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.3 S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövõ pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsõségeteket?4 Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.5 Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az õ kezében az én búsulásom!6 Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.7 De õ nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert õ pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.8 Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?9 Nem úgy [megvettem-é] Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?10 Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,11 Avagy a mint cselekedtem Samariával és az õ bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?12 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.13 Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a [magasan] ülõket;14 És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!15 Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa!16 Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az õ dicsõsége alatt égés ég, miként a tûz égése;17 És lészen Izráel világossága tûz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;18 Az õ erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétõl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;19 Erdõje fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!20 És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az õt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;21 A maradék megtér, a Jákób maradéka az erõs Istenhez.22 Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!23 Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.24 Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! [bár] botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;25 Mert még csak egy kevés idõ van: és elfogy búsulásom, és haragom az õ megemésztésökre lészen!26 És a seregeknek Ura ostort emel õ ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kõszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.27 És lesz ama napon: eltávozik az õ terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.28 Ajjáthba jõ, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;29 Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak [városa] elfut.30 Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, [és] szegény Anathóth!31 Madména megindul, Gébim lakosai mentik [övéiket;]32 Még Nóbba [megyen] ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!33 De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítõ [hatalom]mal, és a magas termetûek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;34 Az erdõ sûrû ágait levágja vassal, és megdõl a Libánon egy hatalmas által.
Ézsaiás 10
English Standard Version
from Crossway1Woe to those who decree iniquitous decrees, and the writers who keep writing oppression, (Zsolt 94,20; Jer 8,8)2to turn aside the needy from justice and to rob the poor of my people of their right, that widows may be their spoil, and that they may make the fatherless their prey! (Ézs 5,23)3What will you do on the day of punishment, in the ruin that will come from afar? To whom will you flee for help, and where will you leave your wealth? (Ézs 5,26; Jer 5,29; Hós 9,7; Lk 19,44)4Nothing remains but to crouch among the prisoners or fall among the slain. For all this his anger has not turned away, and his hand is stretched out still. (Ézs 9,12)
Judgment on Arrogant Assyria
5Woe to Assyria, the rod of my anger; the staff in their hands is my fury! (Ézs 9,4; Ézs 10,24; Mik 5,1; Mik 6,9)6Against a godless nation I send him, and against the people of my wrath I command him, to take spoil and seize plunder, and to tread them down like the mire of the streets. (2Kir 18,14; Ézs 5,5; Ézs 9,17)7But he does not so intend, and his heart does not so think; but it is in his heart to destroy, and to cut off nations not a few; (Mik 4,12)8for he says: “Are not my commanders all kings? (2Kir 18,24)9Is not Calno like Carchemish? Is not Hamath like Arpad? Is not Samaria like Damascus? (1Móz 10,10; 2Kir 16,9; 2Kir 17,6; 2Kir 18,34; 2Kir 19,12; 2Krón 35,20; Ézs 7,9; Ézs 11,11; Jer 46,2; Ám 6,2; Zak 9,2)10As my hand has reached to the kingdoms of the idols, whose carved images were greater than those of Jerusalem and Samaria, (2Kir 19,17)11shall I not do to Jerusalem and her idols as I have done to Samaria and her images?” (2Kir 18,34; Ézs 2,8)12When the Lord has finished all his work on Mount Zion and on Jerusalem, he[1] will punish the speech[2] of the arrogant heart of the king of Assyria and the boastful look in his eyes. (2Kir 19,31; 2Kir 19,35; Ézs 29,4; Ézs 30,18)13For he says: “By the strength of my hand I have done it, and by my wisdom, for I have understanding; I remove the boundaries of peoples, and plunder their treasures; like a bull I bring down those who sit on thrones. (2Kir 19,22; Ézs 37,23)14My hand has found like a nest the wealth of the peoples; and as one gathers eggs that have been forsaken, so I have gathered all the earth; and there was none that moved a wing or opened the mouth or chirped.”15Shall the axe boast over him who hews with it, or the saw magnify itself against him who wields it? As if a rod should wield him who lifts it, or as if a staff should lift him who is not wood! (Ézs 10,5; Ézs 29,16; Ézs 45,9; Róm 9,17)16Therefore the Lord God of hosts will send wasting sickness among his stout warriors, and under his glory a burning will be kindled, like the burning of fire. (Zsolt 78,31; Ézs 30,33)17The light of Israel will become a fire, and his Holy One a flame, and it will burn and devour his thorns and briers in one day. (2Kir 19,35; Ézs 9,14; Ézs 9,18; Ézs 27,4; Ézs 37,23; Abd 1,18; Náh 1,10)18The glory of his forest and of his fruitful land the Lord will destroy, both soul and body, and it will be as when a sick man wastes away. (Zsolt 107,33; Ézs 2,13; Ézs 10,33)19The remnant of the trees of his forest will be so few that a child can write them down.
The Remnant of Israel Will Return
20In that day the remnant of Israel and the survivors of the house of Jacob will no more lean on him who struck them, but will lean on the Lord, the Holy One of Israel, in truth. (2Kir 16,7; 2Kir 19,14; 2Krón 28,20; Ézs 2,11; Ézs 4,2; Ézs 10,27)21A remnant will return, the remnant of Jacob, to the mighty God. (Ézs 9,6)22For though your people Israel be as the sand of the sea, only a remnant of them will return. Destruction is decreed, overflowing with righteousness. (Ézs 6,13; Ézs 28,22; Róm 9,27)23For the Lord God of hosts will make a full end, as decreed, in the midst of all the earth.24Therefore thus says the Lord God of hosts: “O my people, who dwell in Zion, be not afraid of the Assyrians when they strike with the rod and lift up their staff against you as the Egyptians did. (2Móz 2,23; 2Kir 19,6; Ézs 31,5)25For in a very little while my fury will come to an end, and my anger will be directed to their destruction. (Ézs 17,14)26And the Lord of hosts will wield against them a whip, as when he struck Midian at the rock of Oreb. And his staff will be over the sea, and he will lift it as he did in Egypt. (2Móz 14,30; Bír 7,25; 2Kir 19,35; Ézs 9,4)27And in that day his burden will depart from your shoulder, and his yoke from your neck; and the yoke will be broken because of the fat.”[3] (2Kir 18,14; Ézs 9,4; Náh 1,13)28He has come to Aiath; he has passed through Migron; at Michmash he stores his baggage; (Bír 18,21; 1Sám 14,2; 1Sám 17,22; Ézs 46,1; ApCsel 21,15)29they have crossed over the pass; at Geba they lodge for the night; Ramah trembles; Gibeah of Saul has fled. (1Sám 7,17; 1Sám 11,4; 1Sám 13,16; 1Sám 13,23)30Cry aloud, O daughter of Gallim! Give attention, O Laishah! O poor Anathoth! (1Sám 25,44; Jer 1,1)31Madmenah is in flight; the inhabitants of Gebim flee for safety.32This very day he will halt at Nob; he will shake his fist at the mount of the daughter of Zion, the hill of Jerusalem. (1Sám 21,1; 1Sám 22,19; Ézs 1,8; Ézs 37,22)33Behold, the Lord God of hosts will lop the boughs with terrifying power; the great in height will be hewn down, and the lofty will be brought low. (Ézs 10,18; Náh 1,12)34He will cut down the thickets of the forest with an axe, and Lebanon will fall by the Majestic One. (Ézs 10,33; Ez 31,3; Ám 2,9)