Psalm 102 | IBS-fordítás (Új Károli)
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.
English Standard Version
Do Not Hide Your Face from Me
1A Prayer of one afflicted, when he is faint and pours out his complaint before the Lord. Hear my prayer, O Lord; let my cry come to you!2Do not hide your face from me in the day of my distress! Incline your ear to me; answer me speedily in the day when I call!3For my days pass away like smoke, and my bones burn like a furnace.4My heart is struck down like grass and has withered; I forget to eat my bread.5Because of my loud groaning my bones cling to my flesh.6I am like a desert owl of the wilderness, like an owl* of the waste places;7I lie awake; I am like a lonely sparrow on the housetop.8All the day my enemies taunt me; those who deride me use my name for a curse.9For I eat ashes like bread and mingle tears with my drink,10because of your indignation and anger; for you have taken me up and thrown me down.11My days are like an evening shadow; I wither away like grass.12But you, O Lord, are enthroned forever; you are remembered throughout all generations.13You will arise and have pity on Zion; it is the time to favor her; the appointed time has come.14For your servants hold her stones dear and have pity on her dust.15Nations will fear the name of the Lord, and all the kings of the earth will fear your glory.16For the Lord builds up Zion; he appears in his glory;17he regards the prayer of the destitute and does not despise their prayer.18Let this be recorded for a generation to come, so that a people yet to be created may praise the Lord:19that he looked down from his holy height; from heaven the Lord looked at the earth,20to hear the groans of the prisoners, to set free those who were doomed to die,21that they may declare in Zion the name of the Lord, and in Jerusalem his praise,22when peoples gather together, and kingdoms, to worship the Lord.23He has broken my strength in midcourse; he has shortened my days.24“O my God,” I say, “take me not away in the midst of my days— you whose years endure throughout all generations!”25Of old you laid the foundation of the earth, and the heavens are the work of your hands.26They will perish, but you will remain; they will all wear out like a garment. You will change them like a robe, and they will pass away,27but you are the same, and your years have no end.28The children of your servants shall dwell secure; their offspring shall be established before you.
Diese Website verwendet Cookies, um Ihnen die bestmögliche Nutzererfahrung bieten zu können.