1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.