1Ya RAB, sınayıp tanıdın beni.2Oturup kalkışımı bilirsin, Niyetimi uzaktan anlarsın.3Gittiğim yolu, yattığım yeri inceden inceye elersin, Bütün yaptıklarımdan haberin var.4Daha sözü ağzıma almadan, Söyleyeceğim her şeyi bilirsin, ya RAB.5Beni çepeçevre kuşattın, Elini üzerime koydun.6Kaldıramam böylesi bir bilgiyi, Başa çıkamam, erişemem.7Nereye gidebilirim senin Ruhun'dan, Nereye kaçabilirim huzurundan?8Göklere çıksam, oradasın, Ölüler diyarına yatak sersem, yine oradasın.9Seherin kanatlarını alıp uçsam, Denizin ötesine konsam,10Orada bile elin yol gösterir bana, Sağ elin tutar beni.11Desem ki, ‹‹Karanlık beni kaplasın, Çevremdeki aydınlık geceye dönsün.››12Karanlık bile karanlık sayılmaz senin için, Gece, gündüz gibi ışıldar, Karanlıkla aydınlık birdir senin için.13İç varlığımı sen yarattın, Annemin rahminde beni sen ördün.14Sana övgüler sunarım, Çünkü müthiş ve harika yaratılmışım. Ne harika işlerin var! Bunu çok iyi bilirim.15Gizli yerde yaratıldığımda, Yerin derinliklerinde örüldüğümde, Bedenim senden gizli değildi.16Henüz döl yatağındayken gözlerin gördü beni; Bana ayrılan günlerin hiçbiri gelmeden, Hepsi senin kitabına yazılmıştı.17Hakkımdaki düşüncelerin ne değerli, ey Tanrı, Sayıları ne çok!18Kum tanelerinden fazladır saymaya kalksam. Uyanıyorum, hâlâ seninleyim.19Ey Tanrı, keşke kötüleri öldürsen! Ey eli kanlı insanlar, uzaklaşın benden!20Çünkü senin için kötü konuşuyorlar, Adını kötüye kullanıyor düşmanların.21Ya RAB, nasıl tiksinmem senden tiksinenlerden? Nasıl iğrenmem sana başkaldıranlardan?22Onlardan tümüyle nefret ediyor, Onları düşman sayıyorum.23Ey Tanrı, yokla beni, tanı yüreğimi, Sına beni, öğren kaygılarımı.24Bak, seni gücendiren bir yönüm var mı, Öncülük et bana sonsuz yaşam yolunda!
Mezmur 139
IBS-fordítás (Új Károli)
1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. &Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!