Özdeyişler 23 | Kutsal Kitap Yeni Çeviri

Kutsal Kitap Yeni Çeviri

(4) (5) (6)

1 Bir önderle yemeğe oturduğunda Önüne konulana dikkat et. 2 İştahına yenilecek olursan, Daya bıçağı kendi boğazına. 3 Onun lezzetli yemeklerini çekmesin canın, Böyle yemeğin ardında hile olabilir.

(7)

4 Zengin olmak için didinip durma, Çıkar bunu aklından. 5 Servet göz açıp kapayana dek yok olur, Kanatlanıp kartal gibi göklere uçar.

(8)

6 Cimrinin verdiği yemeği yeme, Lezzetli yemeklerini çekmesin canın. 7 Çünkü yediğin her şeyin hesabını tutar, ‹‹Ye, iç›› der sana, Ama yüreği senden yana değildir. 8 Yediğin azıcık yemeği kusarsın, Söylediğin güzel sözler de boşa gider. 9 Akılsıza öğüt vermeye kalkma, Çünkü senin sözlerindeki sağduyuyu küçümser.

(9) (10)

10 Eski sınır taşlarının yerini değiştirme, Öksüzlerin toprağına el sürme. 11 Çünkü onların Velisi^[1] güçlüdür Ve onların davasını sana karşı O yürütür.

(11)

12 Uyarıları zihnine işle, Bilgi dolu sözlere kulak ver. 13 Çocuğunu terbiye etmekten geri kalma, Onu değnekle dövsen de ölmez. 14 Onu değnekle döversen, Canını ölüler diyarından kurtarırsın.

(12)

15 Oğlum, bilge yürekli olursan, Benim yüreğim de sevinir. 16 Dudakların doğru konuştuğunda Gönlüm de coşar.

(13)

17 Günahkârlara imrenmektense, Sürekli RAB korkusunda yaşa. 18 Böylece bir geleceğin olur Ve umudun boşa çıkmaz. 19 Oğlum, dinle ve bilge ol, Yüreğini doğru yolda tut.

(14)

20 Aşırı şarap içenlerle, Ete düşkün oburlarla arkadaşlık etme. 21 Çünkü ayyaş ve obur kişi yoksullaşır, Uyuşukluk da insana paçavra giydirir. 22 Sana yaşam veren babanın sözlerine kulak ver, Yaşlandığı zaman anneni hor görme.

(15) (16)

23 Gerçeği satın al ve satma; Bilgeliği, terbiyeyi, aklı da. 24 Doğru kişinin babası coştukça coşar, Bilgece davranan oğulun babası sevinir. 25 Annenle baban seninle coşsun, Seni doğuran sevinsin.

(17)

26 Oğlum, beni yürekten dinle, Gözünü gittiğim yoldan ayırma. 27 Çünkü fahişe derin bir çukur, Ahlaksız kadın dar bir kuyudur. 28 Evet, soyguncu gibi pusuda bekler Ve birçok erkeği yoldan çıkarır.

(18)

29 Ah çeken kim? Vah çeken kim? Kimdir çekişip duran? Yakınan kim? Boş yere yaralanan kim? Gözleri kanlı olan kim? 30 İçmeye oturup kalkamayanlar, Karışık şarapları denemeye gidenlerdir. 31 Şarabın kızıl rengine, Kadehte ışımasına, Boğazdan aşağı süzülüvermesine bakma. 32 Sonunda yılan gibi ısırır, Engerek gibi sokar. 33 Gözlerin garip şeyler görür, Aklından ahlaksızlıklar geçer. 34 Kendini kâh denizin ortasında, Kâh gemi direğinin tepesinde yatıyor sanırsın. 35 ‹‹Dövdüler beni ama incinmedim, Vurdular ama farketmedim›› dersin, ‹‹Yeniden içmek için ne zaman ayılacağım?››

IBS-fordítás (Új Károli)

1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted. 2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy. 3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek. 4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg. 5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül! 6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit; 7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád. 8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted. 9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét. 10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj; 11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened! 12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre. 13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal. 14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki. 15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is. 16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán. 17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon; 18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik. 19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet. 20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak. 21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás. 22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik. 23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet. 24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz. 25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd. 26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék. 27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony. 28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja. 29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? 30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. 31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik, 32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp. 33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. 34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején. 35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.