1– Căci Împărăția Cerurilor se aseamănă cu stăpânul unei case, care a ieșit dis‑de‑dimineață să‑și angajeze lucrători la vie.2Și după ce s‑a înțeles cu lucrătorii pentru un denar[1] pe zi, i‑a trimis în via lui.3Pe la ceasul al treilea[2] a ieșit și i‑a văzut pe alții stând în piață fără lucru. (Mat 9:1)4El le‑a zis acestora: „Duceți‑vă și voi în via mea și vă voi da ceea ce este drept!“5Și ei s‑au dus. A ieșit iarăși pe la ceasul al șaselea și al nouălea[3] și a făcut la fel. (Mat 12:1; Mat 15:1)6Când a ieșit pe la ceasul al unsprezecelea[4], i‑a găsit pe alții stând în piață și i‑a întrebat: „De ce stați aici toată ziua fără lucru?“ (Mat 17:1)7Ei i‑au răspuns: „Pentru că nu ne‑a angajat nimeni!“ Atunci el le‑a zis: „Duceți‑vă și voi în via mea și veți primi ceea ce este drept.“8Când s‑a făcut seară, stăpânul viei i‑a zis administratorului său: „Cheamă lucrătorii și dă‑le plata, începând de la cei din urmă și până la cei dintâi.“9Au venit cei de la ceasul al unsprezecelea și au primit fiecare câte un denar.10Când au venit cei dintâi, s‑au gândit că vor primi mai mult, dar au primit și ei tot câte un denar fiecare.11După ce i‑au primit, murmurau împotriva stăpânului casei,12spunând: „Aceștia din urmă au muncit doar o oră și i‑ai făcut egali cu noi, care am îndurat greul și arșița zilei!“13Stăpânul, răspunzându‑i unuia dintre ei, a zis: „Prietene, eu nu te nedreptățesc! Nu te‑ai înțeles tu cu mine pentru un denar?14Ia ce‑ți aparține și pleacă! Eu vreau să‑i dau și acestuia din urmă ca și ție!15Sau nu am voie să fac ce vreau cu ceea ce‑mi aparține? Sau ochiul tău este rău[5] fiindcă eu sunt bun?“16Tot așa, cei din urmă vor fi cei dintâi, iar cei dintâi vor fi cei din urmă. Căci mulți sunt chemați, dar puțini sunt aleși.
Isus vorbește din nou despre moartea și învierea Sa
17În timp ce Se suia spre Ierusalim, Isus i‑a luat deoparte pe cei doisprezece ucenici și le‑a zis pe drum: (Mar 10:32; Lu 18:31)18„Iată că ne suim spre Ierusalim și Fiul Omului va fi dat pe mâna conducătorilor preoților și a cărturarilor. Ei Îl vor condamna la moarte19și‑L vor da pe mâna neamurilor, ca să fie batjocorit, biciuit și răstignit. Dar a treia zi va fi înviat.“
Cererea unei mame
20Atunci a venit la El mama fiilor lui Zebedei împreună cu fiii ei. I s‑a închinat și a cerut ceva de la El. (Mar 10:35; Lu 22:24)21Isus a întrebat‑o: – Ce dorești? Ea I‑a zis: – Poruncește ca acești doi fii ai mei să stea unul la dreapta și altul la stânga Ta, în Împărăția Ta.22Isus, răspunzând, a zis: – Nu știți ce cereți! Puteți voi să beți paharul pe care urmează să‑l beau Eu[6] și să fiți botezați cu botezul cu care sunt botezat Eu? Ei I‑au zis: – Putem! (Is 51:17; Ier 25:15; Ez 23:32; Mat 26:39; Mat 27:46)23Isus le‑a zis: – Veți bea într-adevăr paharul Meu și veți fi botezați cu botezul cu care sunt botezat Eu, dar privilegiul de a ședea la dreapta și la stânga Mea nu ține de Mine să‑l dau, ci este pentru aceia cărora le‑a fost pregătit de Tatăl Meu.24Ceilalți zece, când au auzit, au fost indignați din cauza celor doi frați.25Atunci Isus i‑a chemat la El și a zis: „Știți că domnitorii neamurilor stăpânesc peste ele, iar mai marii lor își exercită autoritatea asupra lor.26Dar între voi nu va fi așa! Dimpotrivă, oricine vrea să fie mai mare între voi, va fi slujitorul vostru,27iar cel ce vrea să fie primul între voi, va fi sclavul vostru,28tot așa cum și Fiul Omului a venit nu ca să fie slujit, ci ca să slujească și să‑Și dea viața ca răscumpărare pentru mulți.“
Isus vindecă doi orbi la Ierihon
29Când au ieșit din Ierihon, o mulțime mare de oameni L‑a urmat pe Isus. (Mar 10:46; Lu 18:35)30Și iată că doi orbi care ședeau lângă drum, când au auzit că trece Isus, au început să strige, zicând: – Ai milă de noi, Doamne, Fiul lui David!31Mulțimea îi mustra ca să tacă, dar ei strigau și mai tare: – Ai milă de noi, Doamne, Fiul lui David!32Isus S‑a oprit, i‑a chemat și i‑a întrebat: – Ce doriți să fac pentru voi?33Ei au răspuns: – Doamne, să ne fie deschiși ochii!34Lui Isus I s‑a făcut milă de ei și le‑a atins ochii. Imediat ei și‑au recăpătat vederea și L‑au urmat.
1„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlőjébe.2Megegyezett a munkásokkal napi tíz pénzben, és elküldte őket szőlőjébe.3Amikor kiment három óra tájban, látott másokat is, akik tétlenül a piacon álltak.4Ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.5Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.6Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik tétlenül álltak ott, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész napon át tétlenül?7Azok így feleltek: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos megkapjátok.8Mikor beesteledett, a szőlőnek ura ezt mondta vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.9És jöttek a tizenegy órások, fejenként tíz-tíz pénzt kaptak.10Jöttek azután az elsők, és azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is tíz-tíz pénz kaptak fejenként.11Amint pedig fölvették, zúgolódni kezdtek a házigazda ellen,12és ezt mondták: Azok az utolsók egyetlen óráig dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.13Ő pedig így felelt közülük egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled: Vagy nem tíz pénzben szerződtél velem?14Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.15Talán nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?16Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról
17Amikor felment Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és ezt mondta nekik:18„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra ítélik őt.19A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.“
Zebedeus fiainak kérése
20Ekkor hozzáment a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.21Ő pedig megkérdezte tőle: „Mit akarsz?“ Ő ezt mondta neki: „Mondd, hogy az én két fiam üljön a te országodban: egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.“22Jézus pedig ezt felelte neki: „Nem tudjátok, mit kértek. Megisszátok-e a poharat, melyet én iszom? És megkeresztelkedtek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?“ Azt mondták neki: „Meg.“23Erre ő azt mondta nekik: „Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.“24Amikor ezt meghallotta a többi tíz, bosszankodtak a két testvérre.25Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak szolgáikon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.26De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok,27és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.28Amint az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.“
A két jerikói vak meggyógyítása
29Amikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.30És íme, két vak, aki az út mellett ült, meghallva, hogy Jézus arra megy el, elkezdett kiáltozni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“31A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltoztak: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!“32Jézus pedig megállt, és megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?“33Ők így feleltek neki: „Azt, Uram, hogy megnyíljanak szemeink.“34Jézus pedig megszánta őket, megérintette szemeiket, és szemeik azonnal megnyíltak, és követték őt.