1Fariseii și unii dintre cărturarii care veniseră de la Ierusalim s‑au adunat la El (Mat 15:1)2și i‑au văzut pe câțiva dintre ucenicii Lui că mănâncă pâine cu mâinile întinate, adică nespălate.3(Căci fariseii și toți iudeii nu mănâncă dacă nu‑și spală cu atenție mâinile,[1] ținând astfel tradiția bătrânilor[2].4Iar când se întorc de la piață, nu mănâncă dacă nu s‑au spălat[3]. Și mai sunt multe alte lucruri pe care le‑au primit ei să le țină, cum ar fi: spălarea paharelor, a urcioarelor, a vaselor de bronz și a paturilor.)5Atunci fariseii și cărturarii L‑au întrebat pe Isus: – De ce ucenicii Tăi nu umblă potrivit cu tradiția bătrânilor, ci mănâncă cu mâinile întinate?6El le‑a răspuns: – Ipocriților! Bine a profețit Isaia despre voi, așa cum este scris: „Poporul acesta Mă cinstește cu buzele, dar inima lui este departe de Mine!7Degeaba însă Mi se închină ei, dând[4] ca învățături niște porunci de‑ale oamenilor!“[5] (Is 29:13)8Voi, lăsând porunca lui Dumnezeu, țineți strâns tradiția oamenilor: spălarea urcioarelor și a cănilor și multe alte lucruri de felul acesta pe care le faceți.9Apoi le‑a zis: – Și ați respins frumos porunca lui Dumnezeu ca să păstrați[6] tradiția voastră!10Căci Moise a zis: „Cinstește‑i pe tatăl tău și pe mama ta[7]“ și „Cel ce își vorbește de rău tatăl sau mama să fie pedepsit cu moartea.“[8] (Ex 20:12; Ex 21:17; Lev 20:9; Deut 5:16)11Însă voi ziceți: „Dacă un om spune tatălui său sau mamei sale: «Orice ajutor ai putea primi de la mine este korban[9], – adică este deja închinat ca dar lui Dumnezeu»“ –,12pe acela nu‑l mai lăsați să facă nimic pentru tatăl sau mama lui![10]13Și desființați astfel Cuvântul lui Dumnezeu prin tradiția[11] voastră pe care o răspândiți. Și faceți multe alte lucruri de felul acesta.
Lucrurile care îl întinează pe om
14Isus a chemat din nou mulțimea și a zis: „Ascultați‑Mă cu toții și înțelegeți!15Nu există nimic din afara omului, care, intrând în el, să‑l poată întina, ci lucrurile care ies din om, acelea îl întinează!“16Dacă are cineva urechi de auzit, să audă!17După ce a lăsat mulțimea și a intrat în casă, ucenicii Lui L‑au întrebat despre pildă.18El le‑a zis: „Și voi sunteți tot fără pricepere? Nu înțelegeți că orice intră în om din afară nu‑l poate întina,19fiindcă nu intră în inima lui, ci în stomac, iar apoi iese în latrină, el dând afară astfel toată mâncarea?“[12] (Mat 15:17)20Apoi a zis: „Ceea ce iese din om, aceea îl întinează pe om.21Căci dinăuntru, din inima omului, ies gândurile rele, curviile[13], furturile, crimele,22adulterele, lăcomiile, răutățile, viclenia, depravarea, ochiul rău[14], blasfemia, mândria și nesăbuința.23Toate aceste rele ies dinăuntru și îl întinează pe om.“
Credința femeii siro-feniciene
24Isus a plecat de acolo și S‑a dus în hotarele Tyrului și ale Sidonului. Dorind să nu știe nimeni că Se află acolo, a intrat într‑o casă, dar n‑a putut rămâne neobservat, (Mat 15:21)25ci imediat, o femeie care auzise despre El și a cărei fetiță avea un duh necurat, a venit la El și I‑a căzut la picioare.26Femeia era o grecoaică, originară din Siro-Fenicia[15]. Ea L‑a rugat să alunge demonul din fiica ei,27dar Isus i‑a zis: – Lasă să se sature mai întâi copiii, căci nu este bine să iei pâinea copiilor și s‑o arunci la căței.28Însă ea a răspuns și i‑a zis: – Da, Doamne, dar și cățeii de sub masă mănâncă din firimiturile copiilor.29Atunci El i‑a zis: – Pentru răspunsul acesta, du‑te. Demonul a ieșit din fiica ta.30Ea a plecat acasă și a găsit copilul culcat pe pat, iar demonul ieșise.
Isus vindecă un surdo‑mut
31Atunci Isus a ieșit iarăși din hotarele Tyrului și S‑a dus, prin Sidon, la Marea Galileei, în mijlocul hotarelor Decapolisului[16]. (Mat 15:29; Mar 5:20)32Au adus la El un surd, care totodată vorbea greu, și L‑au rugat să‑Și pună mâna peste el.33Isus l‑a luat deoparte din mulțime, Și‑a pus degetele în urechile lui și i‑a atins limba cu scuipatul Lui.34Apoi a privit spre cer, a oftat și i‑a zis: „Efata!“, care înseamnă: „Deschide‑te!“35Și imediat i s‑au deschis urechile, i s‑a descleștat limba[17] și a început să vorbească corect.36Isus le‑a poruncit să nu spună nimănui, dar cu cât le poruncea să nu spună, cu atât ei proclamau aceasta mai mult.37Ei erau uimiți peste măsură și ziceau: „El pe toate le face bine. Chiar și pe surzi îi face să audă, iar pe muți să vorbească!“
1És köréje gyűltek a farizeusok, és némelyek az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.2És látva, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodtak miatta.3Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, míg kezüket erősen meg nem megmossák;4és piacról jőve sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok más egyéb is van, aminek megtartását átvették, mint poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.5Azután megkérdezték őt a farizeusok és az írástudók: „Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?“6Ő pedig ezt felelte nekik: „Találóan jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: »Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem.7Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.«8Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.“9És ezt mondta nekik: „Az Isten parancsolatát szépen félreteszitek azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.10Mert Mózes azt mondta: »Tiszteld atyádat és anyádat«, és »aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.«11Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán, vagyis templomi ajándék az, amivel megsegíthetnélek,12akkor már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,13és így eltörlitek az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, amelyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.“14És magához szólítva az egész sokaságot, ezt mondta nekik: „Hallgassatok reám mindnyájan, és értsétek meg:15Nincs semmi ami az emberen kívül van, és belébemenve, megfertőzhetné őt, hanem amik belőle kijönnek, azok fertőzik meg az embert.16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“17És mikor a sokaság közül bement a házba, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől.18És ezt mondta nekik: „Ti is ennyire tudatlanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőzheti meg őt?19Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül.“ Így nyilvánított Jézus tisztának minden eledelt.20És ezt mondta: „Amik belőle kijönnek, azok fertőzik meg az embert.21Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,22lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:23Mindezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőzik az embert.“
A pogány asszony hite
24És onnan fölkelve, elment Tírusz és Szidón határaiba; és bement egy házba, mert nem akarta, hogy valaki észrevegye. De nem titkolhatta el magát.25Mert egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hallott felőle, eljött, és lábaihoz borult.26Ez az asszony pedig pogány volt, sziroföníciai származású, és kérte őt, hogy űzze ki a leányából az ördögöt.27Jézus pedig ezt mondta neki: „Engedd, hogy először a gyermekek lakjanak jól. Mert nem jó a gyermekek kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.“28Az pedig így felelt neki: „Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.“29Erre ezt mondta neki: „Ezért a beszédért eredj el, az ördög kiment a leányodból.“30És hazamenve, úgy találta, hogy az ördög már kiment belőle, a leány pedig az ágyon feküdt.
A süketnéma meggyógyítása
31Aztán ismét kimenve Tírusz és Szidón határaiból, a Galileai-tengerhez ment, a Tízváros határain át.32És hoztak hozzá egy nehezen beszélő siketet, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.33Ő pedig, mikor kivitte azt egymagában a sokaságból, ujját fülébe dugta, és ujjára köpve megérintette a nyelvét,34föltekintett az égre, fohászkodott, és ezt mondta neki: „Effata“, azaz: „nyílj meg!“35És azonnal megnyíltak fülei, és nyelvének kötele is megoldódott, és helyesen beszélt.36És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték,37és szerfelett álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.“