1Isus a ieșit de acolo și a venit în patria Lui. Ucenicii Lui L‑au urmat. (Mat 13:54; Lu 4:16)2Când a venit ziua Sabatului, a început să dea învățătură în sinagogă. Mulți, când Îl auzeau, erau uimiți și ziceau: „De unde Îi vin Acestuia aceste lucruri? Ce fel de înțelepciune este aceasta care I‑a fost dată și cum de se fac astfel de minuni prin mâinile Lui?3Oare nu este Acesta tâmplarul, fiul Mariei[1] și fratele lui Iacov, al lui Iose[2], al lui Iuda și al lui Simon? Și surorile Lui nu sunt oare aici, printre noi?“ Și astfel ei se poticneau în El.4Isus însă le‑a zis: „Un profet nu este fără onoare[3] decât în patria lui, între rudele lui și în casa lui.“5Și n‑a putut să facă acolo nicio minune, în afară de faptul că Și‑a pus mâinile peste câțiva bolnavi și i‑a vindecat.
Trimiterea celor doisprezece
6Și era uimit de necredința lor.,; Isus străbătea satele de jur‑împrejur, dând învățătură. (Mat 10:1; Mat 10:9; Lu 9:1)7El i‑a chemat pe cei doisprezece și a început să‑i trimită doi câte doi, dându‑le autoritate asupra duhurilor necurate.8Le‑a poruncit să nu ia nimic cu ei pe drum, decât un toiag – să nu ia nici pâine, nici traistă, nici monede de bronz la brâu,9ci să se încalțe cu sandale, dar să nu‑și ia două cămăși[4].10El le‑a mai zis: „În orice casă intrați, rămâneți acolo până când veți pleca din locul acela.11Și dacă în vreun loc nu vă vor primi și nu vă vor asculta, scuturați‑vă praful de sub picioare când ieșiți de acolo, drept mărturie împotriva lor!“12Ei au plecat și au predicat că toți trebuie să se pocăiască.13Alungau mulți demoni și pe mulți bolnavi îi ungeau cu ulei de măsline și îi vindecau.
Ioan Botezătorul decapitat
14Regele[5] Irod a auzit despre Isus, căci numele Lui ajunsese vestit. Unii ziceau[6]: „Ioan Botezătorul a fost înviat dintre cei morți și de aceea lucrează aceste puteri prin El!“ (Mat 14:1; Lu 9:7)15Alții ziceau: „Este Ilie!“, iar alții ziceau: „Este un profet, ca unul dintre profeți!“16Dar Irod, când a auzit, a zis: „Ioan acela, pe care l‑am decapitat, a fost înviat!“17Căci Irod însuși, după ce a trimis să pună mâna pe Ioan, l‑a legat în închisoare din cauza Irodiadei[7], soția lui Filip, fratele său, deoarece Irod se căsătorise cu ea, (Lu 3:1)18iar Ioan îi zicea lui Irod: „Nu‑ți este permis s‑o ai pe soția fratelui tău!“[8] (Lev 18:16; Lev 20:21)19Irodiada îl dușmănea pe Ioan și voia să‑l omoare, dar nu putea,20pentru că Irod se temea de Ioan, știindu‑l un bărbat drept și sfânt, și îl proteja. Când îl asculta, stătea mult pe gânduri[9]; totuși, îl asculta cu plăcere.21A venit însă o zi potrivită, când Irod, la sărbătorirea zilei sale de naștere, a dat un ospăț nobililor săi, ofițerilor și conducătorilor Galileei.22Când fiica Irodiadei[10] a intrat și a dansat, lui Irod și celor ce ședeau la masă le‑a plăcut. Regele i‑a zis atunci fetei: – Cere‑mi orice dorești și‑ți voi da!23Apoi i‑a jurat[11]: – Orice‑mi vei cere, îți voi da, până la o jumătate din regatul meu!24Ea a ieșit și a întrebat‑o pe mama ei: – Ce să cer? Aceasta i‑a răspuns: – Capul lui Ioan Botezătorul!25Atunci ea a intrat în grabă la rege, cerându‑i: – Doresc să‑mi dai chiar acum, pe o tavă, capul lui Ioan Botezătorul!26Regele s‑a întristat foarte tare, dar, din cauza jurămintelor și a celor ce ședeau la masă, n‑a vrut s‑o refuze.27Și regele a trimis imediat un călău, poruncindu‑i să‑i aducă pe o tavă capul lui Ioan. Acesta s‑a dus, l‑a decapitat pe Ioan în închisoare,28i‑a adus capul pe o tavă și i l‑a dat fetei, iar fata i l‑a dat mamei sale.29Când ucenicii lui Ioan au auzit despre aceasta, au venit, i‑au luat trupul și l‑au pus într‑un mormânt.
Isus hrănește peste cinci mii de oameni
30Apostolii s‑au adunat la Isus și I‑au istorisit tot ce făcuseră și tot ce‑i învățaseră pe oameni. (Mat 14:13; Lu 9:10; Ioan 6:1)31Isus le‑a zis: „Veniți cu Mine într‑un loc pustiu, doar voi singuri, și odihniți‑vă puțin!“ Căci erau mulți care veneau și plecau, iar ei n‑aveau timp nici măcar să mănânce.32Au plecat deci cu barca, doar ei singuri, spre un loc pustiu.33Dar mulți i‑au văzut plecând și i‑au recunoscut, așa că oameni din toate cetățile au alergat pe jos până acolo și au sosit înaintea lor.34Când a coborât din barcă, Isus a văzut o mare mulțime de oameni și I s‑a făcut milă de ei, pentru că erau ca niște oi care n‑au păstor.[12] Și a început să‑i învețe multe lucruri. (Num 27:17; 1 Re 22:17; 2 Cro 18:16; Zah 10:2)35Când ora era deja târzie, ucenicii Lui s‑au apropiat de El și I‑au zis: – Locul acesta este pustiu și ora este deja târzie.36Lasă mulțimile să se ducă prin cătunele și satele dimprejur, ca să‑și cumpere ceva de mâncare.37Însă Isus, răspunzând, le‑a zis: – Dați‑le voi să mănânce! Ei L‑au întrebat: – Să ne ducem să cumpărăm pâine de două sute de denari[13] și să le dăm să mănânce?38Isus i‑a întrebat: – Câte pâini aveți? Duceți‑vă și vedeți! După ce au aflat, I‑au răspuns: – Cinci pâini și doi pești.39Atunci le‑a poruncit să‑i așeze[14] pe toți pe iarba verde, în grupuri. (Mar 2:15)40Și ei s‑au așezat în grupuri de câte o sută și de câte cincizeci.41El a luat cele cinci pâini și cei doi pești și, privind spre cer, a binecuvântat și a frânt pâinile. Apoi le‑a dat ucenicilor ca să le așeze înaintea lor. De asemenea, a împărțit tuturor și cei doi pești.42Ei au mâncat cu toții și s‑au săturat.43Și au ridicat douăsprezece coșnițe pline cu firimituri și cu resturile de la pești.44Cei ce mâncaseră pâinile erau cinci mii de bărbați.
Isus umblă pe mare
45Imediat după aceea, Isus i‑a zorit pe ucenicii Lui să se urce în barcă și să treacă înaintea Lui de partea cealaltă a mării, în Betsaida, în timp ce El va lăsa mulțimea să plece. (Mat 14:22; Ioan 6:16)46După ce Și‑a luat rămas bun de la ei, S‑a dus pe munte să Se roage.47Când s‑a lăsat seara, barca era în mijlocul mării, iar El Se afla singur pe țărm.48A văzut că ucenicii se chinuiau cu vâslitul, pentru că vântul le era împotrivă și, cam în a patra strajă a nopții[15], Isus a venit spre ei, umblând pe mare; voia să ajungă alături de ei[16]. (Ex 33:19; Ex 33:22; Mar 3:1)49Când L‑au văzut umblând pe mare, au crezut că este o stafie și au țipat,50pentru că toți s‑au speriat când L‑au văzut. Dar Isus le‑a vorbit imediat și le‑a zis: „Îndrăzniți! Eu sunt! Nu vă temeți!“51După ce S‑a urcat la ei în barcă, vântul a încetat. Și tare se mai minunau în ei înșiși,52căci nu înțeleseseră ce s‑a întâmplat cu pâinile, fiindcă le era inima împietrită.
Isus vindecă bolnavii în Ghenezaret
53După ce au trecut marea, au ajuns la țărm, în Ghenezaret, și au ancorat acolo. (Mat 14:34)54Imediat ce a coborât din barcă, oamenii L‑au recunoscut.55Ei au alergat prin toată regiunea aceea și au început să‑i aducă pe paturi, pe cei bolnavi, acolo unde auzeau că Se află Isus.56Și oriunde mergea El, în sate, în cetăți sau în cătune, îi așezau pe cei bolnavi în piețe și‑L rugau să‑i lase doar să se atingă de marginea hainei Lui. Și toți cei care se atingeau de El erau vindecați.
1Akkor Jézus elment onnan, és a hazájába ment, és követték őt a tanítványai.2És amint eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik őt hallották, elálmélkodtak, ezt mondván: „Honnan veszi ezeket? És milyen bölcsesség az, ami neki adatott, hogy ilyen csodák is történnek általa?3Talán nem ez az ácsmester, Máriának fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is?“ És megbotránkoztak őbenne.4Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának csak a maga hazájában, a rokonai között és a saját házában nincs tisztessége.“5Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezeit.
Jézus kiküldi tanítványait
6És csodálkozott azoknak hitetlenségén.;; Aztán körbejárta a falvakat, és tanított.7Majd magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,8és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;9hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek magukra.10És ezt mondta nekik: „Ahol valamelyik házba bementek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan.11Akik pedig nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port is lábaitokról, bizonyságul ellenük. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.“12Elmentek tehát, és prédikálták, hogy térjenek meg;13és sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.
Keresztelő János halála
14És meghallotta ezeket Heródes király (mert közismert lett az ő neve), és ezt mondta: „Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek az erők.“15Némelyek azt mondták, hogy Illés ő; mások meg azt mondták, hogy próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.16Heródes pedig mikor meghallotta ezeket, ezt mondta: „Akinek én fejét vétettem, az a János ez; ő támadt fel a halálból.“17Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége kedvéért, mivelhogy azt vette feleségül.18Mert János azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.“19Heródiás pedig ólálkodott utána, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,20mert Heródes félt Jánostól, mert igaz és szent embernek ismerte, és oltalmába vette őt; és ráhallgatva, sok dologban követte, és örömest hallgatta őt.21De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát adott,22ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.“23És megesküdött neki: „Bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országom felét is.“24Ő pedig kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?“ Az pedig ezt mondta: „A Keresztelő János fejét.“25És a királyhoz nagy sietve azonnal bement, és kérte őt: „Akarom, hogy mindjárt add ide nékem Keresztelő János fejét egy tálon.“26A király pedig, noha igen megszomorodott, esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.27És azonnal hóhért küldött a király, és megparancsolta, hogy hozzák el annak fejét.28Az pedig elment, és fejét vette neki a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a leánynak; a leány pedig az anyjának adta oda.29A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották, eljöttek, és elvitték a testét, és sírba helyezték.
Az ötezer ember megvendégelése
30Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak.31Ő pedig mondta nekik: „Gyertek velem, csupán ti magatok, valamilyen puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.“ Mert sokan voltak a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.32És elmentek hajón egy puszta helyre, csupán ő maguk.33A sokaság pedig meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt; és minden városból egybefutottak oda, és megelőzték őket, és odagyülekeztek hozzá.34És kimenve Jézus, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.35Mikor pedig immár az idő későre járt, hozzámenve a tanítványai, ezt mondták: „Puszta ez a hely, és immár az idő későre jár:36Bocsásd el őket, hogy elmenve a környező majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret; mert nincs mit enniük.“37Ő pedig azt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni.“ Mire ők ezt mondták neki: „Elmenjünk és vegyünk kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?“38Ő pedig ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg.“ Amikor megtudták, ezt mondták: „Öt, és két halunk.“39Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.40Letelepedtek tehát szakaszonként, százasával és ötvenesével.41Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintve, hálákat adott, és megszegte a kenyereket, és adta tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztotta mindnyájuk között.42Mindnyájan ettek, és jóllaktak;43és felszedték a kenyérből és a halakból a maradékot, tizenkét tele kosárral.44Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren voltak férfiak.
Jézus a tengeren jár
45Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.46Miután pedig elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.47Mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a szárazon.48És látta őket, amint az evezéssel vesződnek, mert a szél velük szembe fújt; és az éj negyedik szakában hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.49Azok pedig látva őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak;50mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.“51Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél, ők pedig szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak magukban,52mert nem okultak a kenyerekből, mivel a szívük meg volt keményedve.
Jézus sok beteget meggyógyít
53Ezután átkelve a túlsó partra, eljutottak Genezáret földjére, és kikötöttek.54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt,55és befutva az egész környéket, kezdték a betegeket az ágyakon ide-oda hordozni, amerre hallották, hogy ő ott van.56És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piacokon, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék, és valahányan csak megérintették, meggyógyultak.